Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Kik voltak az uradalmi cselédek?
szolgáról el lehet mondani, az mind ráillik a puszták népére, mely nyelvben, szokásban, arcvonásban országszerte szinte hibátlanul őrzi ma is valamilyen fajta ősi alkatát. Nem házasodott össze más népekkel, még a szomszéd falusiakkal sem, főleg azért, mert senki sem volt hajlandó véle összeházasodni.” Ennél is reálisabb a kép, amit már bizonyos rálátással Kardoss László neves néprajz- kutató rajzol meg róluk 1955-ben: „Az uradalmi cselédség a magyar szegényparasztság egyik leghatalmasabb rétegét alkotta a múltban. Közel milliós tömege..., az uradalmi tanyákon élte társadalom alatti életét. Miközben a magyar termőföldnek majd a felét művelte, egyetlen négyszögölét sem mondhatta a magáénak. Élete szakadatlan megerőltető hajszában, szünettelen munkában telt el, mégsem keríthetett a maga és családja feje fölé akárcsak egy puszta fedelet is. Erőltetett munka, embertelen bánásmód, nyomorúság, éhezés, gondok, kul- túrálatlanság középkori életviszonyok senyvesztették ennek a hatalmas embertömegnek az életerejét, amely a magyar mezőgazdaság legnagyobb és legmodernebb termelőapparátusát hordozta vállain, a kapitalista nagybirtokot. A modern kor rabszolgái voltak az uradalmi cselédek, munkaerő, emberi nyersanyag, amely a magyar paraszti élet legelmaradottabb zugaiban tenyészett egy elfajult társadalomfejlődés szégyenletes maradványaként.” A cselédség száma pedig nem volt kevés. 1920-ban a mai Magyarország területén a 7 millió 580 ezer lakosból 606 ezer volt gazdasági cseléd, az összlakosság 7,6 %-a. Ugyanezen a területen 1945-ben becslések szerint a számuk közel egymillió. Somogy vármegyében 1930-ban 19.949 szegődött cseléd volt, 33.126 (12 éven aluli) eltartottal. Az 1900 körüli időben a Somogy megyei Zsebe összes területének (a szigetvári járással együtt) 70 %-a uradalmi nagybirtok. A rajta szolgaként dolgozó magyar uradalmi cselédség száma 8 837 fő volt. A regionális szótár szempontjából a már teljesebbnek tekintett és vizsgált Zsebe tájegység (Somogy és Baranya megyei részek együtt) uradalmi cselédségének becsült száma 1945-ben több mint 15-20 000 körüli. 1920 és 1944 közötti időben a gazdasági cseléd évi bére, azaz konvenciója nagyobbrészt természetbeni juttatás, országosan is egyenértékű: 16 q kenyérgabona v. felesgabona (8 q búza, 8 q rozs), 24 pengő fertálypénz, 20 kg só, 8-12 űrméter tűzifa, 1200 négyszögöl (kishold v. magyar hold) kukoricaföld, 200-400 négyszögöl kert (kenderföld), 600-800 négyszögöl kaszáló rét, lakhatási lehetőség (egy család részére 1 szoba, konyha, kamra, többségében a konyha 2-4 család számára közös), 1 tehén tartása borjújával az uradalom által biztosított istállóban, 1 anyadisznó malacaival, azok számára 2 ól és legeltetési lehetőség, 10-20 db tyúk tartása a lehetőség szerint, (igavonó állat, kecske, birka, liba, kacsa, pulyka, gyöngytyúk tartása és kender, len termesztése a cselédek számára tilos volt.) A XX. sz. elején, még az 1920-as években is gyakori, hogy egy nagyobb szobában 2-3-4 család lakott együtt, ami esetenként 20-30 főt is jelentett. Ennek ellenében a cselédembernek az év minden napján helyt kellett állnia. Munkaidejük nyáron hajnali 3 órától este 10-ig, télidőben 5-től este 8 óráig tartott, ahogy ők fogalmazták meg: Látástól vakullásig! Egy konvenció 5 tagú család szerény ellátására volt elegendő. Ruházkodásra már alig jutott. A 8-10-12 tagú család csakúgy tudta magát fenntartani, ha már 8-12 éves gyermekek is részt vettek a termelésben, adott esetben napszámba jártak. A12 éves gyerme10
