Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

gulyás gulás (-sa) uradalmi cseléd, aki az uradalom növendék, szilajmarháit őrizte’. Mast hajtott az állázsba a gulás. Édösapám - isten nyugosztajja - Lukafán löd gulás... Vö. OrmSz. 193; SzegSz. 1.518 gulyásbojtár gulázshujtár (-gya) fn. ’a gulyás segítője a nyájőrzésben’. [Rendszerint fiatal fiú. Az eső háború alad gulázshujtár vótam Szentamáson. - Mikor gulázshujtár vótam, az állázsba elaluttam. Nd. L. csikós-, juhász-, kanászbojtár. Vö. OrmSz. 193; SzegSz. I. 518

gulyásszámadó gulásszámodó (-jja) fn. ’több uradalmi gulyáért (tinó- és üszőgulya, fejősmarha nyájért) felelős pásztor, gulyás’. Na, gulásszámadó uram! Hány hibázik a gulábu? - kérdöszte a segéttiszt. L. számadó, gulyás ua.

gunyesz gunyész {-száj fn. ’széna tárolására használt kunyhó’, tréf. L. kóter, szénáskunyhó

gurci ~ (-jja) fn. ’üveg v. agyaggolyó (gyermekjátékszer)’. Ecseréllöd agurcimat?

gurcizás ~ fn. ’üveg v. agyaggolyóval való gyermekjáték’. Nr. [A fiúk kis gödröt kaparnak a talajba, bizonyos távolságból gurcival belecéloznak. Aki beletalál, az összeszedheti a többi golyóját, amelyek nem esnek a gödörbe. Ha egyik játékosnak sem sikerül beletalálnia, akkor körömmel továbbítják a golyókat a gödör felé.] Gyertöggurcizzunk!

gurcigomb ~ (-gya) fn. ’félgömbalakú, fényes gomb rézből v. ezüstből’. Nr. [A pásztorok ruháját gurcigombokkal díszítették. Rajtuk kívül csak a parádéskocsis viselhetett a ruháján ilyen gombot.] Mikor édösapámat Kapozsba [Kaposváron] bíróság elé vitték, rávötte az ünnep- lős ruhájját. Aszonygya neki az itéllőbiró: Nézzék az urak! A Fodor számadónak nagyobb értég van a ruhájjám, mind rajtunk eggyüdvéve. Tiszta ezüsd gurcugombog vó- tak rajta végig.

gurciszemű gurciszömü mn. ’nagy szemű, kerekszemű’, gúny. Gurciszömü! Gurciszömü! [gyermekcsufoló],

gúzs ~ ’kötél, mellyel a legelő ló első, vagy a tehén hátsó lábát kötik meg’. L. béklyó, farkasgúzs. Vö. OrmSz. 194 guzsalyhét guzsflfiéí fn. ’húsvét előtti negyedik hét’. Anyám mindég ászt monta: lányom, guzsahétön nem átessünk kot- lóst, mer guzsaras lösz a csibék lába. Vö. SzegSz. 1.521

gümecs ~ (-öt, -ók, -cse) fn. 1. ’érdes felületű apró kavics’. Te évvé a sárgafőddé akarsz sikáni [tapasztani]? Telli van gü- meccsé. 2. ’kövesedés a gyümölcsben’. Nem szeretőm nagyon az ászát vatkörtét. Sog benne a gümecs. Szorullást kapok tüle. Vö. OrmSz. 194

güzmölődik güzmül, güzmüll (-ök, güzműsz, güzműjjön) i. ’(ember v. állat) kelletlenül, nyámmogva v. lustán eszeget, morzsolgatja az ételt’. Rosszak má a fogajim, csak güzmüllöm az étét. - Szórtam ocsut a kerittézsbe. Had güzműjjék a malacok. Vö. OrmSz. 194; SzegSz. 521

G

108