Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
F ják. Visszafutva a gazdasszony vizet önt a fejükre, kukoricát hint rájuk. A szokás célja, hogy a borjú egészséges legyen.] Vö. OrmSz. 171; ZsNyj. 173 fökény ~ (főként, -ők, fökénnye) fn. ’a bőrön keletkezett kemény kinövés, szemölcs’. Ujjannyá, aki nem tutta mi jár [mivel jár], léóvastatták a főként. Visszafelé számútatták. Tudod? Mikor léóvasta, hama rámonta: Szájjon rád! Igaz-é nem-é? Aszonygyák attu émúd vóna. főkolompos ~ (-sa, -suk) fn. 1. ’vezető ember’, pejor. Pusztába főkolompozs vót a gazda, hajdú mög a csősz, mög az öregbérös. Ezög vitték a szerepöt. Más cselédnek nem igön vót szava. 2. ’nagyhangú, hangadó (ember)’, pejor. A summások között a summázsgazda vót a főkolompos. földibodza fődiborza fn. ’gyalogbodza (Sambucus ebulus)’. A fődiborzát mökszödik. Összeát több asszony, abbu főszték a esetét [bodzalekvárt]... Jó vót heptika [tüdőbaj] ellen. Vö. OrmSz. 172; SzegSz. I. 474 földigénylö fődigénlő (-jje, -jjük) fn. ’az 1945-ös földtörvény alapján saját tulajdonú földet igénylő cseléd vagy zsellér’. Szögény apánk - Isten nyugossza, boldogiccsa - aszongya: várgyunk vele gyerökejim! Nagyatádi jis becsapott bennünket, hátha ez is csak éty politika, asztam mög éverik mögen afődigénlőkön az urak a port. - A cselédök nehhezzen hittek, nem is mindönki lőtt fődigénlő. földimogyoró fődimagyaró fn. ’mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus)’. Edösapám szokta mondani - nyugoggyék - hogy aj jó főd, hun sok afődimagyaró. Ott a disznó is émarad [ti. szívesen legel], főldiszeder fődiszödör (-gye, -gyük) fn. ’erdőszélén, legelőn, utak mentén növő, alacsony, szerteágazó, tüskés bokor, termése fekete, édes és a málnához hasonló (Rubus)’. Itt a literös fazék, szöggyetök má neköm is ék kisfődiszödröt, addig mökfótozom a nadráktokat. földjénsült lepény főggyinsűt lepény (-ök, lepénnyé) fn. ’kenyértésztából kb. 2 cm vastagra nyújtott, túróval meghintett lepény, melyet a kenyérrel egyidőben sütnek meg a kemencében’. Az az igazi parasztos, a főggyinsűt lepény. Még májig is jobban szeretőm. Élesztőt abba nem hasznátunk. földkimérés főtkimérés (-se, -sük) fn. ’az uradalmi cselédek konvenciós béréhez tartozó földterület ( kukoricaföld, kert) kimérésének napja’. L. kertosztás, kukoricaföld osztás földkiosztás főtkiosztás (-sa, -suk) fn. ’az uradalmi cselédek béréhez tartozó földterület évenkénti kiosztása’. Vót Szengyörnapkor ugye ja hurcúkodás. Másnab vót má ja méretés. Rá harmadnapra ja főtkiosztás. Osztották a kertöt mög a kukoricafődet. L. földkimérés, kertosztás, kukoricaföld osztás földosztás fődosztás (-sa, -ssuk) fn. ’az 1945-ös földtörvény alapján a 100 holdnál nagyobb földbirtokok felparcellázása a cselédek és földet igénylő szegény parasztok között’. Na, akkor mög gyütt, hogy lösz fődosztás. Mondom: de sokan ígérték má, mégis csak annying van, amit a temetőbe ránkhuznak. - Márciusra visszagyütt a bérlő intézőjje. Ászt mongya: Embörök! Né higgyenek maguk mindönféle földosztásokba! Máj al lösz a vége, mind tizönkilendzbe. Maraggyon mindönki a valagán ésfoltassák a munkát, csak né nevezzük cselétségnek, hanem máj alkalmazottak lösznek. földönáruló fődönárulló fn. ’a vásárban a földre terített ponyván v. kosárból árusító kereskedő’. A cseléd dógzónap föstő 99 i
