Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Ez a viszony Józsi bácsi és Lazarine néni korábbi zavartalan házaséletét csaknem teljesen tönkretette. Józsi bácsi ugyan igyekezett otthonában a közismert esetet elhallgatni, de azt hiszem, hogy ez az alakoskodás nem volt részére könnyű feladat. Ami Róma villái otthonának háztartási költségeit illeti, ezekről alig akart tudomást venni. Lazarine néninek azelőtt a kaposvári Néptakarékban jelentős összegű betétkönyv állt e célra korlátlan rendelkezésére. Ez a betét az 1915-16-os években kimerült. Ha a viszony kezdete után pénzt kért Józsi bácsitól a háztartás költségeire, azt a választ kapta, hogy neki nincsen pénze. Nem lehet csodálni, hogy ilyen helyzetben Lazarine néni - akit Józsi bácsi az „Emlékezéseim" című könyvében „életem jobbik felének" nevezett még nagyon elkeseredett, és természete is sokban megváltozott. Azt a véleményemet sem hallgathatom el, hogy ez a viszony egyik jelentős oka volt Józsi bácsi túl korai halálának. Nem kétséges az sem, hogy ez a viszony Józsi bácsi emberi mivoltát kedvezőtlenül befolyásolta. Elmondom most, hogy hogyan keletkezett ez az ismeretség. Az 1915-ös szeptemberi kiállításának egyik délutánján - hárman - Lazarine néni, Józsi bácsi és én, a ,yilág" asztalánál, az Abbázia kávéházban ültünk. Társaságunkban volt Miklós Jenő szerkesztő a feleségével és sógornőjével, valamint a már előbb említett fiatal keramikus, Gara Arnold és felesége. Közeledett a vacsora ideje és szóba jött, hova lehetne menni vacsorázni? Miklós Jenőék megemlítették, hogy felfedeztek egy egyszerű kis vendéglőt a Király Színház mögött, ahol aránylag olcsón, jól lehet enni és azt ajánlották, hogy az egész társaság menjen oda. Rippl-Rónai József: Zorka (ceruzarajz), RRM &®3 94 çJ>$