Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Lazarine néninek megmondtam, hogy egyetlen darab bútorunk sincsen. Ö erre azt tanácsolta, hogy kérjem el Józsi bácsitól az empire szoba bútorzatát, amelyben laktunk. E kérést Józsi bácsi elutasította azzal, hogy e szoba nem maradhat üresen. Ez az elutasítás annyira bántott engem, hogy célzást tettem arra, hogy Zorkával szemben bizonyára bőkezűbb volt. Én ugyanis az a hírt is hallottam, hogy Zorka részére egy szép lakást rendezett be Budán. Ez volt az első és utolsó eset, hogy Zorkával kapcsolatban Józsi bácsival vitatkoztam. Mikor később mégis sikerült lakást szereznünk és bebútoroznunk, Józsi bácsit mintegy engesztelésül a „Place de l'Observatoire" című képét és hat darab szép Rosenthal csészét ajándékozott nekünk első látogatása alkalmával. Ettől az időtől kezdve, Józsi bácsi pesti tartózkodásai alatt, minden hét szerdáján ebédvendégünk volt. Nálunk nem volt az ételekben válogatós, de mégis kikötötte azt, hogy felváltva mindig köménymag- vagy paradicsomlevessel kezdődjék az ebéd. Ha Lazarine néni is Pesten volt, akkor rendszerint a vasárnapot is nálunk töltötték vagy együtt elmentünk valahová ebédelni. Egy ízben az Állatkerti Gundelnél ebédelve furcsa eset történt. Mi azt hittük, hogy Józsi bácsi vendégei vagyunk - de kisült, hogy neki az ebéd kifizetéséhez nem volt elegendő pénze. így az ebédet férjemnek kellett kifizetnie. Ez annál is inkább meglepő volt, mert néhány nappal előtte egy jelentékeny öszszeget adott át neki, amely értékpapírok eladásából folyt be. Hogy a pénz hová tűnt el - nem volt nehéz kitalálnunk. Az iskola befejezése után mi - Lazarine nénivel ketten - a Róma villában éltünk, míg Józsi bácsi főleg Budapesten tartózkodott. Kapcsolatunk így inkább a levelezésre szorítkozott. A hagyományos ünnepekre ugyan lejött a Róma villába, de ekkor őt már egy később leírandó eset inkább a fővároshoz kötötte. 1917-ben Józsi bácsi mint hadifestő, több művésszel együtt - mint pl. Vedres Márk, Czigány Dezső, Berény Róbert és mások - a szerb harctérre került. Erre az alkalomra egy polgári jellegű khakiszínű uniformist is csináltatott magának. A szerb harctéren találkozott Kokoschka osztrák festőművésszel is, akit ott lefestett. E „hadi festőséget" ő inkább nyaralásnak vette, de azért néhány nem jelentékeny képet mégis hazahozott magával. &Qj 89 Ф®