Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Rippl-Rónai József olvas Két Rippl-Rónai József által Anellához írt levelet idézünk. Az első levél a budapesti műteremházból ment Kaposvárra 1917. február 3-án, az első világháború idején, és szomorú hírt tudat. „Édes kis Anellám, jó kis Öregem! Mi eddig is miénknek hittünk Téged. Kedves kis leányom, okos, szép kis teremtés! Fájdalmasan érintett bizony minket is a mi kedves Philibert-ünk Apád - és Jean-Marie - fiatal bátyád - a szerény jó fiú - elvesztése. Igazad van, nem tudni mi lesz ezután. Csak rosszat várhatunk - hiszen a lavina nem szokott megállni a hegy közepén. Sajnos, hogy így van. Isten tudja miért? Ezért teremtődött az a sok millió ember, hogy egy szeszélyes momentumban halomszám feküdjön előttünk, mint egy kiirtott embererdő? Szeretem Benned, hogy a legokosabban fogtad fel a dolgot, a szomorú valót, a megváltoztathatatlant. - Sírd ki magadat, hogy megkönnyebbülhessen a kis szíved, hogy minél mélyebben véshessed bele szeretteidnek emlékét. Bizony nagyon vajjudott bennem az, hogy hogyan tudassam veled - fűt-fát kikérdeztem - egyik ezt mondta a másik azt - úgy hogy elhatároztam elhalasztását a háború utánra gondolván, hogy a rossz hír akkor is korán jön. - Enyhíteni látszik fájdalmunkat az, hogy szegény megboldogultjaink már elég régen megváltak az élettől, ami ma oly viszontagságos és szomorú. Légy nyugodt, éppúgy, mint eddig is, mindig gyermekünk gyanánt szeretni fogunk és kívánságaidat amint módunk engedi - kielégíteni törekszünk. Te is tégy meg minden telhetőt, nagy intenzitással mutassad meg irántunki vonzóéi 7 Ф%