Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

vétlen haza kellett jönnie. Valamelyik felsőbb személyhez fordult, előadta helyzetét, megértették és végre, keservesen hazaengedték. Józsi bácsi neki is megmutatta papírjait. Ügy látszik, már tájékoztatták őt a Józsi bácsit ért kellemetlen esetről. Nagyon sajnálta, hogy nem volt otthon és hogy az eset egyáltalán megtörtént. Meghívta Józsi bácsit magához, akivel én is elmentem. Együtt sétáltunk, szépen gondozott, nagy parkjában, azután bementünk a kastélynak egyik földszinti szalonjába, ahol mindenféléről elbeszélgettünk. De politikáról kevés említés történt, arról meggyőződhetett mégis, hogy a magyarok igen szimpatizálnak a franciákkal. Ő, úgy vettem ki a szavaiból - nagyon sajnálta, az ő szavaival élve - az öreg vallásos császárt és királyt. Maga is nagy híve volt a katolikus vallásnak és mint ilyen, helytelennek találta, hogy amint ő mondotta: „Ferenc József nem hallgatott a pápa jó tanácsaira". A szívélyes beszélgetés után még felhívta Józsi bácsi figyelmét a parkjából látható pompás panorámára, amely csakugyan elragadó volt. Az egész községet lehetett onnan látni öreg templomával a középen. Józsi bácsinak szándéka is volt lefesteni, de már nem jutott rá idő, mert megérkezett a belügyminiszteri rendelet, mely utasította a polgármestert, Monsieur de Villette-et, hogy közölje velünk, hogy azonnal jelentkezzünk Maconban a prefektúrán vagy Chalonsban az alprefektúrán. Mielőtt további utazásunk újabb részleteinek elbeszélésébe kezdenék, elmondom, hogy Józsi bácsi munkakedvét ez a sok viszontagság nem tudta mégsem egészen elvenni. Jó néhány képet és sok rajzot készített ott a kis faluban. Itt festette az 1915-os kiállításon nagy sikert aratott és az állami aranyéremmel kitüntetett, Madame Riccard arcképét (Okulás néni), továbbá Laurent bátyámról festett „Francia katona" című olajfestményt. Claudine néniről szép, hű arcképet festett, melyet nekiajándékozott. Lefestette még Monsieur Gorgereau, volt iskolai tanítónőimnek édesapja képét, Édesapám életnagyságú portréjának szénrajzát és egy szép aquarellt, „Philibert fát vág". Egy szép olajvirág csendéletet is festett, és még sok-sok rajz született akkor keze alól, így többek között a nagyon mulatságos „Megverettetésem történeté"-nek három darabja, a „Töprengő nő", „Marie Perraudin", a „Háborús hírek felolvasása", mely rólam készült, továbbá a „Haltisztítás", a „Katona szíve" és még sok más. Másnap el is utaztunk és a majdnem két hónapi megrekedés után szeptember 20-án jelentkeztünk Maconban. A rendőrfőnök „fogadott". Kijelentette legnagyobb meglepetésünkre, hogy foglyok vagyunk. Józsi bácsi bemutatta hí65 ФЩ