Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

sehogy sem tudta elfogadni. Ez a dupla arckép, amelyen a művész Saskiával mulat. Erősen elrajzoltnak találta. Velasquez-nél a színek pom­pájáról beszélt és itt is nem a közis­mert nagy tablók, inkább kisebb inti­mebb képei előtt gyönyörködött. Ter­mészetesen a régi olasz és flamand mesterekről is sok érdekes megjegyzé­se volt - viszont Leonardo da Vinci Mona Lisájánál - amely rövidre rá, hosszabb időre eltűnt - nem sokáig időztünk. Valószínűleg mert ő már számtalanszor látta és tanulmányoz­hatta párizsi éveiben. Nekem csaló­dást okozott a kép kis mérete. Rippl-Rónai József: Fenella gitározik Régen volt mindez és már pontosan nem tudok mindenre visszaemlékezni. Jártunk több ízben a Guimet Múzeumban, Józsi bácsi nem tudott betelni az ott látható japán, kínai, indiai remekművek nézésével. A Cluny és Carnavalet múzeumokban is jártunk. Nekem nagy örömet és élvezetet jelentettek azután a négyesben tett kirán­dulások, ahová Claudine néni mindig elkísért bennünket. így együtt jártunk Versailles-ban, a Trianonokban, Fontainebleau-ban és Malmaison-ban, ahol sok szép dolgot láttunk. Az első nagy művész és jó barát, akivel az első napok egyikén találkoz­tunk, Maillol szobrász volt, aki Marly-ból jött be és vele jött Gaspard Maillol is, aki unokaöccse volt Maillolnak. Gaspard egy ideig tanítványa is volt Jó­zsi bácsinak párizsi évei alatt. A régi barátok találkozása a meghatódásig szí­vélyes volt. Ekkor együtt ebédeltünk és sokáig együtt ültünk a „Closerie des Lilas"-nak nevezett helyiségben, amely közel volt szállásunkhoz. Párizsi tar­tózkodásunk alatt mi is kirándultunk Marly-le Roiba, ahol egész napot töl­töttünk. Maillolnak akkor már jól ment sora. Emlékszem, ahogy műtermé­nek kertjébe léptünk, sok életnagyságú női és férfi akt volt elszórva - ame­lyekről azt az információt adta Maillol, hogy német mecénása, Kessler gróf részére készültek. Józsi bácsinak e szobrok nagyon tetszettek, sokáig gyö­nyörködött bennük. 57

Next

/
Thumbnails
Contents