Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
Az 1914-es franciaországi utunk és az internálás A felső iskola negyedik évének befejeztével 1914 nyarán Józsi bácsi Kaposvárról azt írta nekem, hogy az évzáró ünnepély után ne utazzam haza, mert ők ketten jönnek fel. Meglepetést tartogatnak számomra. Természetesen nagy izgalomban vártam Józsi bácsiék megérkeztét, akik június utolsó napjaiban megjöttek és tudtomra adták, hogy miután jól tanultam, jutalomképpen elhatározták, hogy meglátogatjuk Issy-1'Evéque-ben Édesapámat és a többi rokonokat. Nagyon nagy volt az örömöm, hogy négy éve nem látott apámat és testvéreimet újból láthatom. Csak Józsi bácsi halála után - levelei rendezése közben tudtam meg, Édesapám egy leveléből, hogy ő volt az, aki írta, hogy mielőbb meghalna, szeretne még egyszer látni bennünket. Szegény jó apámnak, aki akkor gyengélkedett, eszébe jutott, hogy annyi idős volt, mint édesanyja volt akkor, mikor elhunyt és ezért írta ezt a levelet. Az utazás körülményeire már nem emlékszem. Azt hiszem, olyan izgalomban éltem, hogy nemigen figyeltem, mi történik körülöttem, még talán a szép tájakat sem igen vettem észre. Csupán a Gare de l'Est-re való érkezésünkre emlékszem, amelynek kijáratánál azonnal észrevettem a szintén izgatott örömtől kipirult Claudine nénit. Józsi bácsiék viszont Galimberti festőművésszel paroláztak, aki részünkre szobákat foglalt le az Observatoire téren levő Hotel Beauvoir-ban. Miután Claudine nénit össze-vissza csókolgattuk, beültünk egy taxiba és mentünk szállásunkra. Józsi bácsiéknak, a Luxemburg kertre és a gyönyörű Carpeaux kútjára néző szobájuk volt, melyet le is festett és ugyanonnan az Observatoire teret is. - Nekem, az övéké mellett egy kis udvari szoba jutott, amely nagyon barátságos volt és amelyben nagyon jól éreztem magam. Természetesen nem emlékszem sorrendben az eseményekre, de látom még magam előtt, ahogyan másnap Galimberti boldogan, szinte futva jön fel a lépcsőkön és hozza a vállán szép kis fiát, Mariót, hogy megmutassa Józsi bácsiéknak. Az első napok egyikén elmentünk a közelben lévő lakásukra is, ahol Vali, a fiatal felesége kedvesen fogadott bennünket. Ki gondolta volna akkor, hogy ez a szemmel láthatóan nagy boldogság milyen rövid életű lesz és, hogy milyen tragikus véget tartogat részükre a háború! De akkor még senki nem gondolt rá, pedig gyors léptekkel haladt az emberiség a katasztrófa felé. (g^J 55 Ф^
