Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Még egy rendelőm volt abban az időben - Kürthy György, a Nemzeti Színház tagja, aid ekkor Vizváry Mariska második férje volt és maga is festett. Őneki is tetszettek akkoriban készült „festményeim" és rendelt nálam egy narancsos képet. Ez azonban a közbejött iskolaév kezdete miatt nem készült el akkor és később sem. És ha már itt említést teszek az iskoláról, elmondom ennek is történetét, annál inkább, mert azokban az években mutatkozott meg a legjobban Józsi bácsi irántam való szeretete és ragaszkodása. Mikor szóba került taníttatásom kérdése - Józsi bácsiék nem akarták, hogy a kaposvári iskolába járja, főleg a nagy távolság miatt. Ullmann doktor, akinek - mint már említettem - kisebbik leánya pesti intézetben volt egy év óta, azt ajánlotta, hogy úgy mint ő is folyamodjék Józsi bácsi a kultuszminiszterhez, hogy vegyenek fel engem bentlakó növendéknek az Erzsébet Nőiskolába. Józsi bácsinak jó barátja, Némethy Károly államtitkár protekciójával ez a kérés sikerrel járt, azzal a változtatással, hogy miután későn adtuk be a kérvényt csak félbentlakónak vettek fel. Ebben az évben, az évnek egy részében Rónai Jánoséknál laktam, télen pedig a budai műteremlakásban. Miután el voltam maradva - ez évben két osztályt végeztem - és így kerültem egy osztályba kaposvári pajtásommal. Az osztályban egy padban ültünk és az étkezéseknél a nagy ebédlő asztalnál is, amíg be nem fejeztük tanulmányainkat. Erről az időről nem fogok sokat írni - hiszen Józsi bácsiról szól ez az írás. Elmondom csupán, hogy amikor a második évben már bentlakó lettem, ha Pesten voltak Józsi bácsiék, minden második vasárnapon meglátogattak és mindig hoztak valami kis meglepetést. Minden közbeeső vasárnapon pedig eljött értem valamelyikük. A szombat délutánt és a vasárnapot velük töltöttem. Lazarine néni csak az újév utáni napokban jött fel. Olyankor is, amikor ő nem volt Pesten, Józsi bácsi sohasem mulasztotta el, hogy meglátogasson vagy eljöjjön értem. Ilyenkor mindenfelé magával vitt, kiállításokra, múzeumokba, éttermekbe, kávéházba is, és igazgatónőm és tanárnőim legnagyobb rosszallására - színházba is. Ebben az időben nagy élményben volt részem. Láttam a nagy Nijinszkyt és Pavlovát a „Rózsa lelkében" - és ugyanazon az estén a Royal szálló éttermében Márkus Emília nagynevű színésznőnk társaságában, meg is ismerkedtünk vele. 49