Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Az egész lakást átrendeztette, sok fekvő és ülőhelyet készíttetett elő kellő előrelátásból az egyik teremben. Társául egy hórihorgas barátját választotta, aki a későbbi Zoro-Huru filmre emlékeztetett. О maga mindent elkövetett, hogy az egész társaságot minél erősebb koktélekkel és saját kitalálású keverékekkel egy-kettőre leitassa, amely művelet teljes mértékben sikerült is neki. A társaság legtöbb tagja, akik majdnem mind szolid és italtól tartózkodóak voltak, rövidesen teljesen „eláztak". Némelyik elővigyázatlanságból túl sokat ívott a jól elkészített italokból és hamarosan az előkészített díványokra kerültek, ahol zajos hortyogásba kezdtek. A harciasabbak ökölharcra keltek. Félix Fénéon egy teli pohár itallal, Stefan Mallarmeót üldözte, hogy vele megitassa a pohár tartalmát. Vuillard kopasz feje egészen vörös lett és Bonnard tántorogva az illemhelyre tartott és ott végigvágódott. Lehetséges, hogy azért sietett a jelzett hely felé, mert az ital visszakívánkozott belőle. Toulouse-Lautrec abban látta nagy sikerét, hogy aránylag szolid embereket sikerült neki teljesen „eláztatni" és így saját italvágyát valamiképpen igazolni. Hajnalban azután, nagy megelégedéssel távozott sikerének színhelyéről. Ezen az éjszakán egyedül és először ő maradt józan. Ez az estély akkoriban nagy port vert fel és „rendezőjét" versikékben is feldicsérték. Az esetet Józsi bácsi nagyon mulatságosan mesélte el és ebben az esetben Toulouse-Lautrec magatartását nem is kritizálta. Megemlékezett ezúttal Félix Fénéon-ról is, akit ő rendkívüli furcsa egyéniségnek tartott, de a Revue Blanche-ban megjelent kritikáit kitűnő írásoknak tartotta. Külsejéről a következőket mesélte el: Feltűnően magas ember volt, nagyon sápadt, csontos arccal, fején egy nevetségesen kicsiny harang alakú kalappal, egy skótkockás pelerint viselt állandóan és rikító piros kesztyű volt a kezén. Egyébként túlzott választékos módon beszélt, szinte mániákusan szerény volt. Művészkörökben a kritikai írásainak nagy tekintélye volt. 45