Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Abban az időben olyan kánikulai melegek voltak, hogy nemegyszer ott töltöttük az éjszakát szabad ég alatt - pokrócokon feküdve a füvön. Nyáron Rippli bácsi pesti fia, János, aki a Szépművészeti Múzeumban volt osztálytitkár, feleségével és négy velünk körülbelül egykorú gyermekeivel is ott tartózkodott. így azután sok volt a hancúrozás és az öröm. Még az első nyáron ismertem meg Józsi bácsi fiatalabbik öccsét, Sándort, első feleségével és egyetlen fiával, Györggyel, aki akkor még csak egészen kis gyermek volt. Ők természetesen mint vendégek jöttek a Róma villába és pár hétig ott maradtak. A későbbi évek folyamán Sándor bácsi egyedül jött - közben elvált feleségétől. A nagy ünnepek: Karácsony, Húsvét, az első években felejthetetlenül kedvesek voltak. Ilyenkor összejött a Kaposváron élő család. Szenteste és ünnep első napján nálunk volt a családi összejövetel, másnap mi mentünk be Lajos bácsiékhoz, ahonnan csak este jöttünk haza az odarendelt fiakkerrel. Mind a két háziasszony nagyon kitett magáért és főztjüknek igen nagy sikere volt mindig. Nálunk a mennyezetig érő karácsonyfa volt felállítva az úgynevezett zongoraszobában, amelynek nyugati fala a későbbi évek folyamán a várpalotai földrengés idején végigrepedt. A fát Lazarine nénivel együtt díszítettük, amelynek Józsi bácsi és a többi gyerek örült a legjobban. Első évben még mesekönyvet kaptam - nyilvánvalóan mást is - de a könyvre emlékszem a legélénkebben, mert nagyon tetszett nekem és elolvasás után a benne lévő mesék is, amelyeket ugyan gyermekkoromból ismertem. A könyv Perrault gyönyörűen illusztrált mesekönyve volt. A következő évben már egy szép nagy Degas-albumot kaptam, amelyet sokáig megőriztem és gyakran nézegettem. Sajnos a 44-45-ös ostrom forgatagában, sok minden kedves és értékes emlékkel együtt eltűnt. A későbbi évek folyamán sokat olvasgattam, azért mondom így, mert akkor még nemigen tudtam értékelni a kezembe adott könyveket. Később érettebb fejjel újra elolvastam ugyanazokat és akkor sokkal többet mondtak nekem és meg is szerettem őket. 26