Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

PARIS ANELLA VISSZAEMLÉKEZÉS NEVELŐAPÁMRA, RIPPL-RÓNAI JÓZSEFRE Bevezetés Nevelőapám, Rippl-Rónai József születésének százéves évfordulója alkalmával Genthon István műtörténész által rendezett nagyon szép emlékkiállítás nagy sikerét látva kedvet kaptam, hogy Józsi bácsi és Lazarine nagynénémmel együtt töltött éveimről emlékezéseimet feljegyezzem. Ez persze részemre ma már nem könnyű feladat, mert a háztartási gondok és a ma oly divatos feledékenység elég sok akadályt jelentenek. Az is úgy tűnik fel előttem, hogy nagy festőművész műalkotásai és az ezekkel foglalkozó esztétikai írások nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint magánéletének körülményei. De miután a művész teremtő munkája és életkörülményei egymást erősen befolyásolják, mégis azt gondolom, hogy életkörülményei azok körében érdeklődésre számíthatnak, akik őt személyesen ismerték vagy életművét ismerik. Ez annál is inkább valószínű, mert környezetében amúgy is sok „híres" ember fordult meg és ezek a vonatkozások az érdeklődést csak fokozhatják. Az sem közömbös szempont, hogy Rippl-Rónai 1910-ben írt és 1911-ben a „Nyugat" című folyóirat kiadásában megjelent „Emlékezéseim" gyorsan elfogyott és nemrégiben érdemes volt e művet újból kiadni. Viszont én éppen 1910-ben váltam mellette családtaggá és így, különösen az utolsó 17 évről szinte kötelességem feljegyezni mindazt, ami elmondásra érdemes, vagy kellő tapintattal elmondható. De a Párizsban töltött időből származó néhány olyan körülményre is kitérnék, amelyeket Lazarine nagynénémtől hallottam és amelyek az említett „Emlékezéseidből kimaradtak. írásom csak magánéletének körülményeivel szándékozik foglalkozni, mert műalkotásainak műtörténeti vagy esztétikai méltatására nem érzem magam hivatottnak. - De ez felesleges volna, hiszen Rippl-Rónai életművéről sok kitűnő írás látott már napvilágot. Különösen értékesek Rippl-Rónai régi barátjának, Petrovics Eleknek abban az időben megjelent cikkei, amikor a nagyközönség közönnyel, sőt elutasítóan nézte Rippl-Rónai újszerű és egyéni jellegű műveit, valamint a róla írt és 1942ben megjelent könyve. Ugyancsak magas nívójú cikkek jelentek meg róla részben még kortársaitól, mint Lyka Károlytól, Farkas Zoltántól, Fülep Lajostól, Malonyai Dezsőtől, Elek Arthurtól, majd a következő generációból, Rabinovszky Mariustól, Bernáth Aurél festőművésztől és Genthon Istvántól. Művészettörténeti értékelése 0ÊJ 15 ФЩ}