Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

de a szeszes italok fogyasztásában és a dohányzásban is mértéktartó volt. Az úgynevezett „pityizálásban" vagy kártyázásban nem vett részt, inkább lerajzolta vagy lefestette az ilyen társaságot. A politizálás nem tartozott haj­lamai közé. Onfegyelmezett ember volt és én tizenhét évi egymás melletti élésünk ide­jén egyszer sem hallottam őt magából kikelve káromkodni vagy trágár szava­kat használni. Ha néhanapján valamiért megharagudott reám, csak így fakadt ki: „Na most edd meg a taplót." Külső megjelenési formáiról már elég sokan írtak és így az eléggé ismertnek tekinthető. De az igazság kedvéért megemlítem, hogy e tekintetben kissé haj­lamos volt a hiúságra. Igyekezett művész voltát kihangsúlyozni - például túl hosszú hajával, fiatal korában a Levalliere nyakkendőkkel, később a kis csokor­nyakkendőkkel és különösen az élete végéig viselt széles karimájú kalapjával. Azt a hamis véleményt is ismerem róla, hogy ő rendetlen és gondozatlan em­ber volt. Ezzel szemben ő súlyt helyezett a rendre és tisztaságra, és budai mű­termét is egy állandó takarítónő tartotta rendben. Szobáiból a virágok soha­sem hiányoztak! Nehéz volna eltagadni azt, hogy a Zorka-eset az emberben rejlő rossz tulaj­donságokat nem fokozták benne - de meg vagyok győződve arról, hogy az ezzel elkerülhetetlenné vált alakoskodási kényszer terhes feladat volt az ő számára. Mint említettem - ez az eset borította fel az addig boldognak mondható házaséletét és egyben korábbi szép otthonának nyugalmát is. De ha az említettek után mérlegre tenném Józsi bácsi jó és rossz tulajdon­ságait, bizonyos vagyok benne, hogy a mérleg jobb felé billenne. Viszont az sem tagadható, hogy jellemének tisztasága és egyenes volta művészi életcéljá­nak elérésében erősebben nyilvánultak meg, mint az emberi vonalon. Csupán üres hízelgés volna azt állítani, hogy Józsi bácsi hibátlan ember volt: nem hi­szem, hogy ilyen ember élne a földön! Végül hangsúlyozni kívánom: mindig arra törekedtem, hogy csak való té­nyekről számoljak be. Igyekeztem emlékképeimet kellően felidézni és az elhomályosultakat óvatosabban megemlíteni. Amiben kételyeim voltak - nem említettem meg, és bizonyos kényes kérdésekről is hallgattam. Állításaim nagy részét a kezemben lévő levelekkel is alá tudom támasztani. @®j 117 $S%

Next

/
Thumbnails
Contents