Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Felidézem itt Petrovics Elek felejthetetlen búcsúszavait: „Szemei, melyek örökre lezárultak, bátran és élesen néztek a világba és meglátták az élet szépségét és gazdagságát. Keze, mely örökre kihűlt, könnyen és biztosan adott alakot annak, amit szemei láttak. Ezért nagy és eredeti művész volt. Művészi hitéhez áldozatok árán is hű maradt, soha nem alkudott és meg nem tántorodott. Ezért nagy és eredeti művész volt." A halálának harmincadik évfordulója alkalmával, 1957-ben több közlemény látott napvilágot, melyekből sok helyreigazítani való volna. Most csak azt szeretném elmondani, mennyire csodálkoztam, hogy emléktáblával jelölték meg szülőházaképpen azt a házat, amelyhez legkevesebb köze volt, azaz amellyel az élete végén sok bosszúsága volt. Jövedelmet e ház nem hozott, csak javítási és adóterheket jelentett számára. - Nekem gyermekkoromban még elmondotta nevelőapám, hogy nem tudja pontosan, melyik házban született, de szüleitől úgy tudja, hogy a plébániatemplommal szemben, a Zárda és Kontrássy utca sarkán. A táblával megjelölt Anna (ma Tóth) utcai ház szüleinek háza volt. Ide szállt meg, ha Párizsból hazajött látogatóba. Ha módomban lett volna, a Fő utca 58. sz. házat jelöltem volna meg e célra, amelyben Józsi bácsiék a legboldogabb és legnyugalmasabb éveiket töltötték és ahol a leghíresebb képei egész sora született. így a „Szomorúság", a „Karácsony", „Amikor az ember emlékeiből él", „Piacsek bácsi babákkal", „Fehér fal - barna bútorok" és szüleiről néhány nagyon szép és sikerült portré. Mielőtt befejezném e szomorú beszámolót, szeretnék arról is pár sort írni, hogy őt betegsége folyamán kik látogatták meg. Lehetséges, hogy a villa nehezen megközelíthető volta miatt elég ritkák voltak a látogatói. Meg kell mondanom azonban, hogy a városból gyakran felkeresték volt háziorvosunk, dr. Ullmann és családja, dr. Fleiner ügyvéd gyermekei, Kasza igazgató feleségével, Strein Erzsébettel, akinek szép zongorajátéka sok örömöt szerzett neki, Strém Lenti földbirtokos, leányával, Katinkával, aki egy ideig tanítványa volt Józsi bácsinak és a távolabbi rokonság néhány tagja. Egyik utolsó látogatója Bernáth Aurél festőművész, régi tisztelője volt. Budapestről több ízben eljött Pásztor Árpád író, a „Pesti Napló" munkatársa, az első betegsége idején, távoli rokona, Rippl József Budáról, Móricz Zsigmond felségével, Jankával és két nagyobbik leánykájával, Virággal és Gyöngyivel. Medgyessy Ferenc szobrászművész, Dénes Zsófia, az „A Reggel" munkatársa, aid több újságcildcben emlékezett meg róla. Utoljára Pásztor Árpád látta október 18-án, írt látogatásáról és közölte az általa készített utolsó fényképfelvételt. 114 €^%