Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Rippl-Rónai József a betegágyon Az Est című lap fotója 1927. Este nyolc óra körül vártam őket a hű Katicával, Ödön bácsi nevelt leányával, aid kijött a városból, hogy híreket halljon. Finom csirkebecsinálttal és rizspudinggal vártuk a kedves betegünket. Messze állt tőlünk a gondolat, hogy élő halottat fogunk viszontlátni. Már rég elmúlt 8 óra, 9 is, amikor végre 10 óra előtt valamivel, láttuk a sötét téli éjszakában az autó reflektorának fénycsóváját. Katicával már nagyon nyugtalanok voltunk - féltünk, hogy a rossz sáros úton elakadtak -, így az öröm kitörésével fogadtuk a kocsi érkezését, de hamar elszállt a lelkendezésünk, mikor férjem sápadtan, megtörten kiszállt a sofőr mellől és halkan lepisszegett bennünket, nekem pedig azt mondotta, gyorsan szaladjak a vincellérért, hogy segítsen Józsi bácsit kiemelni és bevinni. Ekkor benéztem a kocsi belsejébe és láttam Lazarine nénit a kocsi sarkában kisírt szemekkel, sápadtan, ölében Józsi bácsi fejével, aki végig volt fektetve az ülésen. Csak annyit mondott: „vessetek ágyat Józsi bácsinak az ebédlő díványán, hozzátok le az ágyneműjét, melegítsétek meg". Aznap senki sem nyúlt az ételhez. íg^> 109