Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

Mem volt pszichológus, pedagógus sem volt Egyéni Korrektúrái nem az illető személynek szóltak, hanem előző munkáinak, vagy éppen annak, amelyet korrigált. Пет az embert nézte, hanem amit csinált, illetve amit ő benne látott s arról beszélt. Sohasem gondolt arra, hogy az illető mit akart festeni. Ezért csak azoknak volt jó, akik már tudtak rajzolni. Nem tanított rajzolni, azt tartotta, hogy akik hozzájárnak, azoknak ezt már tudniuk kell, túl kell legyenek a tanulás problémáin, egy akt lerajzolásán stb. Mesteriskolái korrektúrákat adott az I. éveseknek is. Mem törődött azzal, hogy a „tag" érti-e: saját magának adott elő a hallgatóság inspirálására. Ezért sok „halottja" volt. Rossz rajzot is megdicsért néha, mert látott benne valamit. Kompozíciós feladatait nem átgondoltan adta, hanem spontán. Rendesen rosszak is lettek. Sajátos vizuális problémákat adott fel: ritmus, vörös szín megoldása, dinamika, kompozíció két alakkal. Ezeket rendszerint „ellazsálták". Havonta volt egy-egy feladat. Az Hl. éveseket és a kisebb tehetségeket egy nagy teremben gyűjtötte egybe s egyénenként engedte meg nekik az olajfestést. Volt olyan növendéke, aki úgy végzett, hogy végig csak szénnel rajzolt. A tehetségeseket kiemelte. A kis műtermekben ketten-háraman dolgoztak, sőt külön műtermet is adott. Például Hincz, Lossonczy, Krocsák, Peitler egy műteremben dolgoztak egyideig, pedig ellenkező volt a festői felfogásuk. Vaszary kíváncsi volt, melyik vonja bűvkörébe a többit, hová fejlődnek? Vaszary nem nyomta rá egyéniségét, festői világát senkire. Az egyik lehetett szürrealista, expresszionista, kubista, posztimpresszionista, nem szuggerálta saját felfogását. Önálló műterembe nem is ment korrigálni, csak ha fiatal korrektúrát kért tőle, vagy két-három kész képét mutatta meg. hagy hibája volt, hogy sohasem hallgatta meg tanítványait. - Mester kérem, én ezt akartam... elengedte a füle mellett, szinte sértés számba vette s tovább mondta saját, megkezdett gondolatát. Képeket korrigált, nem egyéneket. Jó tanítványai felé erősen titkolt érzelmi kapcsolatát csak egyszer árulta el, szinte megfeledkezvén magáról, egy pillanatra megszűnt fölényt mutató póza. Egyik legkedvesebb tanítványáról volt szó, akinek külön műtermet adott s mindent megszerzett neki, díjakat stb. Házassága után - gazdag lányt vett el az illető- úgy érezte, hogy jó dolog polgárnak lenni, és elegánsan, úri módon akart festeni is. Róma mégjobban tönkretette. Eredeti palettája, kontrasztos színeivel, erőtejjes, férfias paletta volt, változás után „fagylaltszínekkel" festett. Vaszary még ekkor is mindent elkövetett érdekében. Egy alkalommal az illetőt meginterjúvolták. Nyilatkozatában beszélt Rudnayról, Rétiről, mindenkiről, de egy szót sem ejtett Vaszaryról: letagadta. Ez szíven szúrta Vaszaryt. Egyik korrektúrája után Krocsákkal jött ki a műteremből: „mit szól...megtagadott!" - mondta keserűen. 8