Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

Anna Margit festő (Borota, 1913. december 23. - Budapest, 1991. június 3.) Eredeti neve 5icherman Margit; vidéki zsidó családból származott. 1930 Körül Budapestre ment, ahol a főiskoláról eltávolított Vaszary János magániskolájában (Új Művészeti Iskola) tanult. Itt ismerkedett meg Arnos Imre festővel, akivel többévi együttélés után, 1936-ban összeházasodtak. Legkorábbi müvei Ámos Imrével szoros kölcsönhatásban, szellemi rokonságban születtek. Többnyire önmagát ábrázolta, az önarckép mindvégig központi szerepet játszott művészetében, életműve mintegy önéletrajzzá állt össze. Képei ekkor erősen dekoratív jellegűek, az egymáshoz közeli tónusok a franciákat, mindenekelőtt Bonnard-t idézték. 1937-ben, a világkiállítás idején, Arnos Imrével Párizsba mentek, ahol találkoztak Chagall-lal. 1938-1941 között a nyarakat Amossal együtt Szentendrén töltötték. A negyvenes években - Arnos Imre egyre gyakoribb munkaszolgálatainak idején - rajzain, festményein a kontúrok megerősödtek, abroncsszerúen fogták körbe, szorították önmagukba a formákat. A nőalakokba szinte kivétel nélkül önmagát helyettesítette be, szerepeket keresett és próbálgatott - ő a táncosnő, a múzsa, Venus, festőnő, prostituált, árva, menekülő. 1945ben az Európai Iskola művészcsoport egyik alapító tagja volt. Már 1945 előtt megvoltak az előzményei annak a groteszk, csupán fejből, kézből és a felsőtestből álló bábunak, aki most szinte egyetlen elemi formára, a gömbfejre egyszerűsödve különböző szerepekben merítkezik meg: hol megváltó, hol próféta, halász, párka, özvegy. Ezekben a bábukban is gyakran önarcképeket festett, a hasonlóság helyett az attribútumok szolgálják az azonosítást. A korábbi temperatechnika után olajai festett, színei egyre harsányabbak, nyersebbek lettek. A gyermekrajzok egyszerűségére emlékeztető, ugyanakkor elementáris erejű, a népművészet és a kultúra archaikus rétegei iránt fogékony festészet gyökerei Vajda és Korniss szentendrei programjáig nyúltak vissza, az Európai Iskola tradícióválasztásában kapott megerősítést, s rokon a COBRA-csoport felfogásával. Az Európai Iskola megszűnése után jó ideig nem kapott önálló kiállítási lehetőséget, 1948 és 1953 között elhallgatott. Amikor újra dolgozni kezdett, a baba, bábu, bohóc lesz ismét a témája. Irodalmi ihletésű, elbeszélő képeket is festett. Az ötvenes évek végére a bábutematika mellett megszületett egy lírai, a szecessziót, Gulácsy alakjait idéző, visszafogottabb színeket használó, illetve szénnel vászonra készült műcsoport. A népművészet, a városi folklór iránti érdeklődése megmaradt, de át is alakult, a krumpliasszonyokon, lopótök figurákon keresztüljut el a modern giccsig. Mind festésmódja, mind témái a groteszkhez közelítettek, a szürreális és expresszív látásmód egyaránt jellemezte. A „popular imagery" témái, a vásári portékák, az üvegfestmények, a „cselédfolklór" ihlette bibliai tárgyú képeit. Kiállított művek: Magány (Fátylas), 1977. vászon, olaj, 40x30 cm 5zombathelyi Képtár, Itsz.: K.79.1. Mő tükör előtt Fej / kerek gömbfej, 1948. papír, tempera, 70x58 cm, jbf. Anna Margit papír, olaj, 31x31 cm Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 73.36 Szombathelyi Képtár, Itsz.: H81.10. 24