Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

E tömör búcsúztatón túlmenő gazdag emlékezéssel szolgált Mincz Gyulával való beszélgetésem. Jegyzeteimet szószerint közlöm: „Vaszary nak olyan tanítási módszere volt, amely eltért a Főiskola többi tanáráétól. Magy volt a különbség például Rudnay Gyula klasszikusokon, Goya-n, Munkácsyn alapuló szemlélete vagy Benkhard Ágost nagybányai festésmódja mellett mindekettőjükből hiányzott a 'ma'. Vaszary pedig mindig lépést tartott a korával és hallgatóknak adott egyéni korrektúra mellett a fiataloknak a világ forrongó művészetének általa ismert információját adta. Ez volt a nagy különbség. Rudnay a kortársakra sohasem tért ki, csak a régiekre hivatkozott, nem adott tájékoztatást az emberiség élő kultúrájáról. Mincz Gyula nem érzi magát jogosultnak, hogy bírálja, vajon Vaszary milyen szélesen s milyen mélyen fogta meg az akkori 'má'-t, de maga az a tény, hogy Vaszary felfegyverezte hallgatóit korszerűen, míg a többi nem, mindennél jobban mutatja jelentőségét. Mincz Gyula mindkét mesterét (Rudnayt és Vaszaryt) egyformán szerette és becsülte. Elmondta Rudnaynál töltött idejének egyik mozzanatát. Volt egy Galimberti 5ándor nevű festő, aki Bécsbe emigrált 1919 után. Művészi fejlődését tekintve a Myolcak-hoz kapcsolódott és a 'MÁ'hoz, Kassák környezetéhez. Mincz Gyulát ekkoriban érdekelte az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus művészete, mert ez áthatott Vaszarytól a Rudnay osztályra. Kezdett is arrafelé tekintgetni, Rudnaynak ez nem tetszett. Galimberti képeit valaki, ez időben nyers vászonként áruba bocsátotta a Főiskolán. így pusztult el Galimberti munkásságának egy része. Mincz Gyula meglátta 'Önarckép'-ét, és 'megszerezte'. Kissé Tihanyihoz, kissé Uitzhoz hasonlított. Észrevették a kép hiányát s megfenyegették Minczet, úgy hogy visszaadta a képet, de elkezdett stúdiumokat készíteni ebben a szellemben. Rudnay nem vette jó néven ezt a szemléletváltozást. Lehordta: 'ezek az emberek őrültek voltak, ez a művészet őrültekházába való'. Nemesi és plebejus romantika volt benne. Csodálatosan nemes művészettel művelte, de minden dolog felizgatta, ami a 'ma' művészetét jelentette. Mem világosította fel az embert arról, ami a világban történt. Vaszarynál ezzel szemben minden korrektúra legérdekesebb része, amit a világról, az akkori kor művészetéről mondott. Az egyik kitárta a kaput, a másik nem. Vaszary ellátta hallgatóit folyóiratokkal, könyvekkel, képanyaggal: 'íme, kérem ez történik a világban.' Egyes művészeti eseményekről előadta a nézetét, ezek túlmutattak az ő festési módszerein. A francia kultúrában látta az egyetemes emberiség legszebb megnyilatkozását. Tisztelte. Beszélt Rippl-Rónairól is, akit nagyon becsült. De már például a Velencei Biennálét (az olaszokat) bírálta. Sokszor került a szó Fujitára, Van Dongenre, Dufyre. hegismertette hallgatóival az internacionális kultúrát, emellett azonban sokat adott a kifejezés humánumára. A művészi kifejezéssel szembeni tisztelet és megbecsülés áthatotta minden sza18