Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

„A modern humanista és tanítómester sokrétű igényével kezelte s irányította növendékeit. Előadásaiban a művészet kérdéseinek megvilágításához a zene, irodalom és tudomány analóg kérdéseivel gyakran vont párhuzamot, hogy a tárgyra vonatkozó megjegyzése minél gazdagabb és világosabb legyen tanítványai előtt. Tanításának lényege: a természet leábrázolása és a művészet két külön világ. Az első bevezető rész, amit tudni kell. A másik a tulajdonképpeni vélemény-nyilvánítás a világról, egy kor szellemének megfogalmazása, egyúttal kontrollja is, etikai magatartás az esztétika törvényeivel. Egyszóval művészet. 5okat kívánt és mindent jól. Növendékeivel szemben a közvetlen hangra megközelíthetetlen és tisztelet parancsoló volt, de lebilincselő előadásai alkalmával az eszmecserének tág teret engedett. Előadásai és korrektúrái nem voltak elvontak. Dúsak voltak szellemes fordulatokban és érzékien színesek a szavak megválogatásában. Növendékeinek munkáiban megkívánta az elv ismeretét, a világos, tömör fogalmazást, rabulisztikamentes, de színes s a gondolatot világosan fedő előadást. Célkitűzése alapján nem a modell volt az irányadó, hanem az elébetárt munka. A leíró festés ismérveit megkívánta, de annak oktatásával csak kivételes alkalommal foglalkozott. Pongyola szellemű munkát nem tűrt. Tiszteletet kívánt a gondolattal és a munkával szemben. Tanterembe léptekor minden növendéke érezte, hogy egy nagy művész és nagy pedagógus lép elébük s érezte, hogy az küldetésének teljes felelősségével van jelen növendékei közt. Modorában volt valami hűvös és tartózkodó, és valami rendkívüli gyöngédség. Mindenkivel szemben figyelmes és figyelmet keltő volt. Pedagógiai módszere nem a probléma részenkénti megismertetéséből állott, hanem mindig totális megragadása a feladatnak s nem demonstratív (azt megalázónak tartotta), hanem kritikai, Mem állított fel fokozatokat a fej, alak, kompozíció - rajz és festés között. Módszere mindig az egész művészire, az esztétikaira való rávilágítás volt (Kompozíció annyit jelentett, mint egy fej megoldása és fordítva). A természet után való munkát és a komponálást, párhuzamosan gyakoroltatta, egymás kontroljjára. A festői diszciplínák közül a szín és tömör szerkezet tanítását kedvelte leginkább és tanította, gyakran példázva a francia művészet emelkedett színízlésével. Elméleti utasításai mellett gyakran tett gyakorlati és technikai utasításokat, még olyan kérdésben is, hogy hogyan kell a szenet, pasztellt, stb. kezelni, hogy a vonal, szín, folt, stb. hatása minél érzékibb és szebb legyen. Vaszary János mint tanítómester teljes hitével az élő művészetre nevelte növendékeit, távozó növendékeinek meghagyván a haladás parancsát, a művészet tiszteletét és az etikus magatartást az alkotásban. A segítségért és a vezetésért köszönetet nem fogadott el: „nem Önért tettem hanem a művészetért" szokta mondani végszóként az Epreskertből távozó növendékeknek." 16