Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

hépen, ahogy a modell az emberre hat ahogy megjelenik előtte. - Csak mikor ez megvolt, beszélt a tónusról. Mem szerette a fél- és negyed, vagy éppenséggel a nyolcadhangokat, tehát a finom tónusárnyalatokat, hanem a határozott tiszta hangot, a többit el kellett hagyni. A vonalról különös tanítása volt. Először a felrajzolást követelte meg, de ekkor nem a vonalat kellett nézni, hanem a tömeg befogását. Legjobb volt a szén lapjával rajzolni, hogy a vonalat elkerülhessék. A tiszta vonal külön, magasrendű dolog volt nála. 5zerette a vonalritmust s beszélt arról, hogy az egyik vonal súlyosabb, a másik könnyebb s hogy a vonalaknak is van tónusértéke. „Az Öreg jó pedagógus volt." Ajkelin csak III. éves korában kezdett festeni. Itt is az volt a helyzet, hogy a mester nem szerette a fél, negyed hangokat csak a tiszta színeket. Megmondta azt is, hogy nem csak így lehet festeni, de „az én felfogásom jelenleg ez, de lehet, hogy változik". A jelenséget mindig környezetével együtt kellett képpé komponálni. Mem lehetett például az aktot környezetéből kiszakítani. Mondta, hogy az ember környezet nélkül nem lenne ember, s ekként a kép sem kép. Egyszer Vajszada Károlynak mondta a nagymarosi müvésztelepen, amikor egy tájképet festett, hogy a „tájkép felborul", ide még egy fa kellene az ellensúlyozásra. Vajszada rámutatott a tájra, hogy ott nincs fa. „De van a háta mögött" - mondta Vaszary - „azt fesse oda". „Ma a festővászon négyzetét nézem és a természetet, már absztrahálok. Ám az élmény nélküli absztrakciót nem szerette. Volt egy felvidéki tanítványa, aki így festett, Vaszary nem szerette amit csinált, a 'hasból való absztrakciót', az 'élmény nélküli festést' méltatlan dolognak tartotta. Kompozíciós feladatait mindig téma nélkül adta fel, például: dinamika, ritmus, egyensúly, horizontális, vertikális, fekete-piros, kék-zöld, sárga-fekete megoldása. Méha formátumot adott fel: ilyen s ilyen formájú képet kellett festeni. Felsőbb éveseknek nem a képről beszélt, hanem inkább élményeit mondta el. Sokat beszélt arról is, hogy ő mit fest, mi a problémája. Méha nagyobb képből részletet vágott ki. Ajkelin egyszer nála volt a műteremben. Egy posztimpresszionista akt volt az állványon, de előtte a földön egy akadémikus pontosságú rajz, majd egy elvontabb s végül a kép volt leginkább átírva. 5ok esetben csinált tónusvázlatokat s azokat áttette színbe. Mem volt barátságos és barátkozó ember. Kedden, pénteken, ha bejött korrigálni, utána bezárták a műtermet, hogy ne járkáljon senki. Egyszer Ajkelin három hétig nem ment be, mert nem tudta a tandíjat kifizetni. Vaszary találkozván vele kérdőre vonta, hogy miért nem jár be, majd Antal J. tanársegédjén keresztül kifizette a tandíjat azzal a feltétellel, hogy nem szabad megköszönni. Csóválta a fejét, el sem tudta képzelni, hogy valakinek nincsen pénze. 12