Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Belényesy Károly–Zatykó Csilla: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL A KÉSŐ KÖZÉPKORIG • 10–14. SZÁZAD

AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL A KÉSŐ KÖZÉPKORIG 57 létre. Szántód közelében, Kereki község mellett állt Fejérkó vára, melynek tartozékai közé tartozott Kőröshegy is, és amely 1396-ban került a 15. századra a megye legnagyobb birtokos családjává váló Marcaliak kezébe. Szintén jelentős, tíz településből álló uradalom szerveződött a szenyéri vár és a 15. századra mezővárosként említett Szenyér köré, mely ekkor a Tapsonyi Antimus család birtoka volt. Több egyházi birtokost találunk a Balaton melléki területeken. Az első ezek közül a pannonhalmi bencés apátság, melynek a többi közt Fok, Kiliti, Zamárdi, Kőröshegy, Endréd és Fonyód településeken volt birtoka. A tihanyi apátság 1055. évi alapítólevelében már szerepel Fok és Gamás, később Szántódot, Telekit és Szárszót is az apátság birtokában találjuk. A veszprémi káptalan szintén a 11. században nyer birtokokat: Zamárdi, Endréd, Lulla, Szárszó és Őszöd szerepel ezek között. A birtokszerkezet átalakulásával a korábbi központok mellett újabb települések is városias jelleget nyertek. Területünkön Kőröshegy mellett Marcali és Szenyér rendelkezett a 15. században városi kiváltságokkal, Mesztegnyót mezővárosként, Adandót pedig 1356-ban hetivásáros helyként említik. A városi jellegre mutat, hogy Kőröshegyen 1506-ban már a ferencesek megtelepedéséről tudunk, Marcaliban pedig iskolamestert említenek a 15. századi források. A kőröshegyin kívül a Balaton mellékén Csákányban és a Siófok melletti Jut településen alapult ferences kolostor a középkorban. Agostonos rendi szerzetesek a 13. században Lullán telepedtek meg, a domonkosok Mesztegnyőn és a pálosok Szemesen a 15. században. Az 1526. évi mohácsi csata, majd azt követően a dunántúli erősségekért indított hadjáratok a megye történetében is fordulópontot jelentettek. Az 1555. évi hadjárat során, majd Szigetvár és Babócsa elestével (1566) Somogy nagy része török kézre került. Az új török közigazgatásban a megye északkeleti része a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a Balaton melléke pedig a koppányi szandzsák Kőröshegy központú körösi kerületeként szerveződött újjá. A legjelentősebb pusztításokat okozó 15 éves háború (1592-1606) során Kanizsa is elesett (1600), ezzel az egész vármegye török hódoltság alá került. A somogyi nemesség legnagyobb része Zalában keresett menedéket, a falvak lakói nagyobb településekre költöztek, illetve egy-egy település magába olvasztotta a környező falvak lakosságát, majd területét is. Ezzel a folyamattal a Balaton vidékén is lezajlott az a településszerkezeti átrendeződés, amelynek során a hódoltság végére a terület maihoz hasonló településképe alakult ki. A Balaton partján húzódó településeket délről kerülő autópálya-nyomvonal a vízpart és a külső-somogyi dombvidék közti területen kanyarog. A tóra merőleges vízgyűjtő rendszert keresztezve olyan területen halad, amely minden történeti korszakban kedvező feltételeket kínált a megtelepedésre. Már a megelőző kutatások során egyértelműen kiderült, hogy egy-két kivételtől eltekintve az út vonalvezetése csupán érinti a középkori településhálózat ismert emlékeit, és az egykori falvak peremén halad végig. A feltárások megkezdése előtt ismert volt tehát, hogy a kutatástól főként a falusias települések külterületének kutatásáról, az ott végzett tevékenységekről (falusias háziipar, állattartás, mezőgazdaság) remélhetünk új, reprezentatív eredményeket. A feltárások gyakorlatilag igazolták korábbi feltételezéseinket. A lelőhelyek többségén megfigyelt árok- és karámrendszerek, ólak, gödrök, kemencék és kemencebokrok a középkori magyar falu okleveles források és a korábbi kutatás alapján rekonstruált képét idézik (Id. 145-146,148., 191-192. kép). A nagy felületen folyó ásatások egyértelmű tudományos haszna volt, hogy a külső objektumok, objektumcsoportok egymáshoz való viszonyának vizsgálatára is lehetőséget teremtett, amelynek talán leglátványosabb példája az Ordacsehi határában feltárt földólas külső telekrendszer (Id. 209-212. kép). A középkori lakókörzet peremén folyó ásatások miatt sajnos nem volt mód a külterületen 49. kép Női fejdísz (párta) részlete a balatonszárszói templom körüli temető egyik sírjából