Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Fábián Szilvia–Marton Tibor–Oross Krisztián: ÚJKŐKORI TEMETKEZÉS BALATONSZÁRSZÓRÓL
92 FÁBIÁN SZILVIA-MARTON TIBOR-OROSS KRISZTIÁN 81. kép Az 531. számú újkőkori sír edényei rint - férfi, életkora elhalálozásakor 30-39 év lehetett. A koponya arccal kelet felé nézett. Felsőteste hanyatt fordított helyzetben feküdt, a vázat a mellkasi részén állatjárat bolygatta meg, a karok eredetileg könyökben meghajlítva a mellkason pihentek. A combcsontok a gerincoszlophoz képest tompaszögben, míg a lábszárak felhúzva helyezkedtek el. Az elhunyt mellé - mintegy túlvilági útravalóként - többféle tárgyat is eltemettek. A koponya közvetlen közelében, valamint a jobb halántékra fektetve egy-egy pattintott kőpengét találtunk, az egyik a rajta megfigyelt kopásnyomok alapján eredetileg egy sarlóhoz tartozhatott. A bal felkaron csiszolt, lapos kőbalta feküdt. A váz mellett, bal oldalon két díszített edény került elő (81. kép). A sír földjéből egy kovaszilánk és további, igen rossz állapotú edénytöredékek is napvilágot láttak. Az 531. sír a település területén előkerült többi újkőkori temetkezéshez képest kifejezetten gazdag mellékletűnek mondható. A „gazdagság" nem elsősorban a mellékletek számában, hanem a tárgytípusok kombinációjában nyilvánul meg. A Közép-Európában feltárt hasonló korú temetők elemzése alapján mindez az elhunyt kiemelt társadalmi helyzetével függhet össze. A sírba helyezett tárgyak a mindennapi élet több területére is utalnak: a kőbetétes sarló az újkőkori mezőgazdasági tevékenység fontos eszköze, az edényekben pedig nem lehetetlen, hogy ételmelléklet volt. A kőbalta a középső és késő neolitikus párhuzamok alapján kifejezetten férfiakhoz köthető attribútum. Az egyik edény a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának motívumaival díszített, míg a másik a zselizi kultúra tipikus jegyeit viseli. A balatonszárszói település egyes részein a telepobjektumok edényanyagában rendre együtt fordulnak elő a két kultúra kerámialeletei. Ez a jelenség általános a Dunántúl középső területein a középső neolitikum második felében. G/ó
