Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Fábián Szilvia–Marton Tibor–Oross Krisztián: BALATONSZÁRSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLŐ

88 BELÉNYESY KÁROLY-FÁBIÁN SZILVIA-MARTON TIBOR-OROSS KRISZTIÁN 79. kép a 18. század végéig a falu lakosai a még be nem temetódött eródítésárokhoz A középkori erődített igazodva a hajdani épületek maradványait fedő, vastag planírozási rétegbe templomkörzet temették halottaikat. rekonstrukciós rajza A feltárás során a védett területet ért támadásnak több apró nyoma is napvilágra került. Ezek közül a legjelentősebb feltétlenül a templomban és a templom közvetlen környezetében megfigyelt réteg. Az épületet a 15. század derekán felgyújtották, a szentély és a hajó freskói lezuhantak, és rájuk omlott a leégett födém, amelynek elszenesedett gerendái alatt helyenként emberi maradványokat tártunk fel, a temetőben pedig megtaláltuk a tűzben elpusztultak kisebb-nagyobb „tömegsírjait". Az árkon belül feltárt épületek pusztulása azonban nem külső támadáshoz köthető. A kutatás során mindvégig csupán üres alapárkokat és a felmenő szerkezetek lenyomatait sikerült feltárnunk, és csak két esetben maradt meg a felmenő szerkezet elkorhadt maradványa. Ásatási megfigyeléseink szerint az oszlopokat kiemelték és az épületcsoportokat megszüntették. Az alapárkokat az előkerült leletanyag tanúsága szerint még a 15. század második fele előtt betemették és a területet elegyengették. Az épületek helyén nem sokkal ezután megjelentek a falu lakosainak temetkezései (Id. 50. kép). Ezzel együtt az erődítést jelentő árok feltöltődése is megkezdődött, és annak ellenére, hogy nem tűnt el nyomtalanul, védelmi szerepét valószínűleg elveszítette. A feltárt újkori sírok tanúsága szerint a templom feltehetően túlélte a település pusztulását, de az eddig ismert adatok szerint a 18. század végét követően már nem temetkeztek mellé. A templom közvetlen környezetében a 14. század második felében olyan Árpád-kori előzményekkel rendelkező struktúra jött létre, amely a „védett hely", feladatát és formáját tekintve nem példa nélkül álló, de a középkori Magyarország középső területein mégis egyedi, és mint ilyen, kérdések egész sorát veti fel (79. kép). Belső szerkezete világos és áttekinthető. Elhatárolható