Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Fábián Szilvia–Marton Tibor–Oross Krisztián: BALATONSZÁRSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLŐ

86 BELÉNYESY KÁROLY-FABIÁN SZILVIA-MARTON TIBOR-OROSS KRISZTIÁN átgondolt és tudatos szerkesztési elvre utal. A középpontban álló templom körül a védett terület északkeleti és keleti oldalán hét épület állt. Hosszten­gelyük az árokra merőleges. A házak közti hely meglehetősen szűk, az egy­mástól való elválasztásra, elhatárolásra utaló nyomokat nem találtunk. Úgy tűnik, hogy ezek az embernyi széles, sugárirányú sikátorok biztosítottak át­járást a templom és az erődítés között. Az épületek oromzata és az árok szé­le között mintegy 5 m széles üres sáv húzódik, amely a kihányt földből ra­kott sánc lehetséges helyére utal. A templom felé néző oromzat és a templom között mintegy 8-10 m széles sáv marad szabadon, ami valószínűleg a teme­tő számára biztosított helyet. Ugyanakkor a korábbi temetkezéseket a temp­lomkörzetbe emelt épületek megbolygatták, és belevágtak a már betöltött tárolóvermekbe is. Az épületek többségénél megfigyelhető megújítások is egységes rendszer­ről árulkodnak. A bővítés vagy egy új épület emelésének alapja az eredeti házhely. Még teljes átalakítás is csak ezen belül történt. Az alapárkok tanúsá­ga szerint az új épületek falai alig térnek el a korábbiaktól, melyekhez hason­lóan az egységes és nyilván szabályozott rendszerbe illeszkednek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a rendezési elv alapja az épület emelésére alkalmas parcella volt. Ettől a szerkezettől azonban eltér az árokkal határolt terület déli oldala, ahol az előbbinél jóval kisebb területen mintegy nyolc épület helyezkedik el. Az ettől északra eső csoport szabályos térközökben megfigyelt világos rend­szere itt nem ismétlődik. Az árok nagyjából K-Ny-i irányú déli szakaszának belső oldalán azzal párhuzamos tengelyű, nagyméretű épület állt. Az alapraj­zi elrendezésből úgy tűnik, hogy ez és az északi oldalán lévő építmények szo­rosabban összetartozó egységet alkottak. Talán felfoghatók egy nagyméretű, önálló parcellaként, amely rendeltetése vagy a tulajdonos személye miatt üt el az egységes szerkezettől. Az egyes épületek feltárása során a mélyművelés által erősen bolygatott rétegekkel találkoztunk. A számunkra értékelhető és a középkori település történetéhez kapcsolható külső és belső szintek többsége elpusztult, ezért job­bára csak az egyes épületek felépítményeinek földbe mélyedő nyomait tárhattuk fel. Ezek a lenyomatok azonban a pontos alaprajzok mellett a szer­kezetekre vonatkozó számos olyan információt rejtenek magukban, amelyek 78. kép Középkori többosztatú épület alapárka

Next

/
Thumbnails
Contents