Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Fábián Szilvia–Marton Tibor–Oross Krisztián: BALATONSZÁRSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLŐ

84 BELÉNYESY KÁROEY-FÁBIÁN SZILVIA-MARTON TIBOR-OROSS KRISZTIÁN szőr megújított sekrestye kőből rakott alapfalai kerültek elő, amelyhez később nyugati irányban csontkápolnát építettek. Itt feltártuk a tapasztott fenekű, 2 x 2 m alapterületű és közel 1 m mélységű ossariumot. A templombelső feltárása során egyértelművé vált, hogy a járószintek sérültek, komoly padlószint nyoma nem volt felfedezhető. A szentély területét kevesebb sírgödör rombolta, ezért sikerült megfognunk az altalaj, illetve a legalsó talaj feletti első, és feltehetően a templomhoz köthető első kultúrréteget. Ebből II. András obulusa került elő, aminek alapján a templom építését - összhangban az okleveles forrásokkal - a 13. század elejére keltezhetjük. Az épület kutatásával párhuzamosan a hajó és a szentély területén, illetve a falakon kívüli mintegy 8-10 m-es körzetben közel 250 sírt tártunk fel (76. kép). Ennek során egyértelműen kiderült, hogy a legkorábbi temetkezések is a templom alapfalaihoz igazodnak. Korábbi sírmezőre utaló jelenségekkel nem találkoztunk, a temető kezdetét tehát joggal keltezhetjük a 13. század első harmadára. A szentélytől 20 m távolságban a korai temetőt határoló árkot is sikerült feltárnunk, amely, dél felé kiszélesítve a cintermet, ellipszis alakban karolta át a templomnak helyet adó kis kiemelkedést. A temetkezésekkel azonban csak a templom körülbelül 15 m-es, dél felé kb. 20 m-re bővülő körzetében találkozhatunk. A cinterem határa és a sírok közti területet nagyméretű tárolóvermek kisebb-nagyobb összefüggő csoportjai töltötték ki. A földbe mélyített objektumok mélysége 1,5 m és 2,5 m között változott. Szájuk kerek, általában 1,5 m átmérőjű, fenekük felé gyakran kiöblösödtek. Valószínűleg gabonafélék tárolására szolgáltak, de belsejükben sem kitapasztás, sem bélelés nyomait nem találtuk. A temető felé eső vermek megbolygatták a templom körüli temetkezések egy részét és helyenként a temetőárkot is, de nagyjából igazodtak a cinterem adott kereteihez. A feltárás során több verem betöltéséből a késő Árpád-korra jellemző kerámia és kopott bécsi fillérek, míg más objektumokból inkább a 14. századra keltezhető leletanyag került elő. A vermeket többször megújították. A már betemetett mellett újabbat ástak, sokszor belevágva a korábbiakba, ami a leletanyaggal összevetve a 13. században kezdődő és a 14. század derekáig nyúló folyamatos használatukra utal. Csoportos megjelenésük és rendeltetésük ezzel együtt megelőlegezte a templom környezetében végbemenő későbbi változásokat is. 76. kép Vermek és oszlopgödrök által bolygatott középkori temetőrészlet