Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Szőke Béla Miklós: BEPECSÉTELT DÍSZŰ KIÖNTŐCSÖVES EDÉNY ZAMÁRDIBÓL

ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DULÖ 73 busz közé egy alatta beütött rombusz felső része ér fel, majd egy sor nagyméretű, belül sűrű rácsmintával tagolt rombusz következik, végül megismétlődik a kis rombuszokból kialakított sáv. Az edény a félig földbe mélyített földkunyhó padlóján feküdt, hiányosan és összeroppanva. Formája és bepecsételt díszítése alapján Pannónia langobard megszállásának második időszakára, a 6. század közepére, második felére keltezhető. A minták sávos elrendezése, a kétféle rombusz alakú pecsétlő használata mind a langobard, mind az egykorú gepida díszedényekre jellemző. Egyedibb jellegzetesség az X alakú minta, ami két sorban bepecsételve nemcsak Kajdacs langobard temetőjének 43. sírjában bukkan fel egy körte alakú edényen, de ugyanilyen formában megvan kései gepida környezetben, a gepida király végső menedékének, Sirmiumnak a közelében, az antik Cibalaeban, mai nevén Vinkó vei területén, a Duga ulica 19-21. lelőhelyen. Ugyanitt, az ulica J. Dalmatinca lelőhelyen a kajdacsi sír edényének teljes mintarendszere is fellelhető, az X-minták alatt С és rombusz alakú pecsétlésekben folytatódó változatban is. Az edény és pecsételt díszei eredetének tisztázásához fontosnak látszik, hogy éppen készítésének feltételezett idejében a langobardok intenzíven támadják Pannónia Sirmiensis (= Pannónia Secunda) területén a gepidákat. 547-ben, majd különösen 551-ben, a Sirmium és Cibalae közti Asfelden súlyos csapást mérnek a gepidákra, s csak a keletrómai császár ismételt parancsa menti meg a gepidákat a teljes összeomlástól. Ám 565-ben az ifjú langobard király, Alboin már egészen Sirmium faláig szorította vissza őket - hogy aztán az avarokkal szövetkezve 567-ben megsemmisítő vereséget mérjen rájuk. Mivel Zamárdi-Kútvölgyi-dűló településén a többi földkunyhóban és veremben a langobard időszakban szinte változatlanul tovább gyártott, késő római hagyományt követő házikerámia mellett kora avar kori edényformák és díszítésmódok is megjelennek, nem kizárt, hogy a település a langobardok Észak-Itáliába történt elvándorlását követően is lakott maradt. Utóbbi elképzelést látszik erősíteni a közeli Zamárdi-Réti-földek több ezer sírós avar kori temetője, ahol szintén tettek a fenti módon pecsételt díszű, kiöntócsöves díszedényt sírba. 63. kép A bepecsételt díszítés részlete a kiöntócsöves edényen