Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kiss Viktória: ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ

70 KISS VIKTÓRIA 60. kép Népvándorlás kori töredékes csontfésű a 288. házból 61. kép Népvándorlás kori korongolt és kézzel formált kerámia területén további hármat). Megfigyeléseink szerint a két esetben megújított kemencék arra utalnak, hogy a patak túloldalán elterülő mocsár időszakosan elárasztotta a falu keleti szélén megépített kemencesort. A beomlott és beiszapolódott kemencék boltozata fölött ezután újabb kemence tüzelőterét alakították ki, a kemence boltozatát pedig ettől kissé nyugatabbra építették meg az új kemencék így a vízparttól valamivel távolabb kerültek. A patakparton három kutat ástak a földbe; ezek egyikében kitűnő állapotban maradt meg a faszerkezet. A gondosan egymásba csapolt kútdeszkák kocsányos tölgyből készültek (vizsgálatuk eredményeit Id. a dendrokronológiai tanulmányban, 281. oldal). Ez utóbbi kút talajából vett fúrásminták elemzése szerint a lelőhely környezetében a népvándorlás korában nagy környezetátalakító tevékenységet végeztek, vagyis az itt élők jelentős erdőirtással alakították ki a földműveléshez szükséges területeket. A megtermelt gabonát két kerekre faragott kőlapból összeállított kézimalmokkal őrölték meg - a tárolóvermekben megtalált malomkövek tanúsága szerint. A szomszédos Tóközi-berek mocsárvidéke azonban továbbra is vadakban gazdag maradt: erre következtethetünk az egyik gödörben előkerült hiúzcsontváz alapján. Mivel a csontváz teljes egészében anatómiai rendben maradt meg, az állatot nem darabolták fel ebből következően nem húsa, hanem feltehetően szép prémje miatt ejtették el (bővebben Id. a környezettörténeti és az archeozoológiai tanulmányokban, 241. és 299. oldal). A házakból és gödrökből edénytöredékek, orsógombok és kis számban vaseszközök kerültek elő. Három épületben és egy gödörben is találtunk többnyire töredékes állapotú, vas- vagy bronzszegecsekkel összeerősített csontfésűket, amelyek mindkét oldalán sűrű fésűfogak helyezkedtek el (kétsoros fésűk). A legszebb példány két végére ívelt háromszögeket faragott a fésűt készítő mester; a vasszegekkel ráerősített rövidebb középlemezt a fésű hossztengelyére merőleges és ferde vonalmintákkal díszítette (60. kép). A főzőedényekre (házikerámia) jellemző a díszítetlenség (nagyritkán a hullámvonal-köteges minta) és az, hogy agyag alapanyagukban apró kavicsok fordulnak elő. A kézzel formált, kevésbé gondosan készített edények és a kézi korongon előállított, jobb minőségű áru mellett jól korongolt, bordázott vagy fényezett felületű asztali edények (díszkerámia) is előfordulnak (61. kép). Utóbbi edények díszítését a felületbe besimított vonalakból álló háló- és zegzugminták adják. Bepecsételt díszítés csupán a már említett kiöntőcsöves edényen és egy másik edény kis töredékén fordul elő. A lelőhely északi és keleti szélén négy sírt is feltártunk. A koporsóban, háton fekve, Ny-K-i tájolással eltemetett elhunytak közül az egyik melléklet nélküli volt. Ezt a temetkezést a falu északnyugati szélétől több mint 120 méterre nyugatra találtuk meg. A kis mélységben a földbe ásott sírban fiatal