Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Kiss Viktória: ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ
Az őskort a patak menti területen a középső rézkori Balaton-Lasinjakultúra nagyobb települése és egy kisebb, késő rézkori (bolerázi csoport) falu, a dombtetőn pedig egy kora bronzkori település (Somogyvár-Vinkoveikultúra) képviseli. A középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúra népe által lakott falu nagy területen, a patakparttól a dombtető magasabban fekvő részéig terült el (64. kép): a feltárás során közel két hektáron bukkantak elő a korszak települési maradványai. A falu széleit északon a ritkásan elhelyezkedő gödrök jelzik, míg dél felé a település az autópálya-csomóponton (vagyis a feltárt területen) kívül is folytatódik. A településen előkerült, szórtan elhelyezkedő, méhkas alakú tárolóvermek és szabálytalan alakú munkagödrök között egy alapárkos szerkezetű házat is sikerült feltárnunk. A mintegy 19 méter hosszú és 9 méter széles épület alapárkában számos cölöphely került elő: ezekben álltak a ház falának tartócölöpei. A ház középtengelyében feltárt oszlophelyek a tetőszerkezetet tartó oszlopok helyét mutatják (52. kép). A felmenő falat az alapárok fölött és a ház környezetében előkerült, vörösre égett falomladék tanúsága szerint a cölöpökre font és agyaggal betapasztott vesszőfonat alkotta. Az ENy-DK-i tájolású hosszúház kéthelyiséges lehetett. Hasonló, középső rézkori alapárkos házakra a Kis-Balatonnál, illetve az Ml-es autópálya nyomvonalán végzett régészeti leletmentéseken bukkantak. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy néhány lelőhelyen a később épült házak a korábbiak romjaira épültek (Zalavár, Lébény-Bille-domb), míg más, hasonló méretű településeken az épületek szórtabban helyezkedtek el (Győr-Marcalváros). Ez arra utal, hogy ahol a környezet nagyobb területen nyújtott lehetőséget a falu terjeszkedésére, ott a hosszabb életű telepek lakói újabb térségeket vettek birtokba, míg pl. a Kis-Balaton mocsaraiból kiemelkedő szigeteken kisebb volt a lakható terület, így itt a korábbi épületmaradványokra épültek rá az újabb házak. Zamárdiban a kedvező környezetnek köszönhetően hosszabban elnyúló, nagyobb területet birtokba vevő település jöhetett létre. A számos gödörből előkerült, nagy mennyiségű tapasztott falomladék alapján több ház is állhatott a domboldalon, de ezek földbe mélyedő nyomát a feltárt területen nem találtuk meg. A településen élő rézkori emberek életmódjára a gödrökből előkerült nagyszámú edénytöredék és állatcsont alapján következtethetünk. A kettős kónikus tálakat, füles korsókat bütyökdíszekkel látták el az egykori fazekasok, ezek mellett tárolóedények, parázsborítók is tanúskodnak a rézkori háztartás hétköznapjairól. Kisméretű, pattintott kőeszközöket is találtunk, ezek nyersanyaga általában tűzkő (radiolarit), amely valószínűleg a Bakonyból 52. kép Középső rézkori alapárkos ház alaprajza és rekonstrukciója
