Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Vörös István: BALATONSZÁRSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLŐ ÚJKŐKORI TELEPÜLÉSÉNEK ÁLLATCSONTLELETEI

296 VÖRÖS ISTVÁN 299. kép Koskoponya vágási metszetekkel Balatonszárszó-Kiserdei-dűlő településéről 300. kép 1-2. Kosszarvcsapok báziskeresztmetszete 3. bak-, 4. nősténykecske-szarvcsapok báziskeresztmetszete callusosan gyógyult törött borda és egy összetartozó bal oldali medencecsont-combcsont töredéke, ahol az ízületi vápában és a combcsont fején - a mozgást erősen korlátozó - nagy felületi kimaródás figyelhető meg. A kiskérődző-állományban mindkét háziállatfaj előfordul, de a juh az abszolút domináns: a juh-kecske-maradványok aránya 9,5:1. A juhok a szarvcsapok alapján az ún. pa/wsfns-tőzegjuh típusba tartoznak. A kosok széles terpesztésű, vastag szarvcsapjai oldalt-hátra csigaszerűen ívben hajlanak, felső harmadukban enyhén befelé csavarodnak (299-301. kép). A szarvcsapok báziskeresztmetszete rövid háromszög (300. kép 1), illetve rövid és nyújtott ovális alakú (300. kép 2), csúcsuk felé homorú belső fallal elvékonyodnak. A szarvcsapok alul széles fronto-lateralis lappal rendelkeznek, ami a felső részükön frontalis éllé alakul át. Az aegagrus típusú kecskék szablya alakú, szorosan egymás mellett álló szarvcsapokkal rendelkeznek, báziskeresztmetszetük hegyes ovális (300. kép 3-4). A balatonszárszói településen előforduló juh- és kecskefajták (típusok) a középső neolitikumban jelentek meg a Kárpát-medencében. Egy kos marmagassága 68 cm volt. A 293 db kiskéródzőcsontmaradványból egyetlen ép hosszúcsont sem található. A mérhető csontok száma 46 db (15,7%). A 18 juhkoponya-töredék mind kosé, a 7 kecskekoponya-töredék közül 4 bak és 3 nőstény egyedé. A koponyákat széttörték, az agy- és az arckoponyát, valamint a szarvak felső kétharmadát lehasították (299. kép). A vastag koponyacsont beszakításához alkalmazott kőeszközök nyomai egy kos és egy bak (B-762. gödör) szarvcsapjainak belső falán alul megtalálhatók. A szögletes „kőcsákány" a szarvcsapok falát beszakítva négyszögletes, 20 x 25 mm-es és kb. 10 x 15 mm-es folytonossági hiányt (lyukat) okozott. A sertés testalkatra a vaddisznó „kicsinyített" mása volt. A feje hosszú, hegyes, ék alakú; törzse és végtagjai relatíve hosszúak voltak. A 171 db sertéscsont között mindösszesen 4 db volt mérhető (2,3%). Kutya maradványa 4 gödörben fordult elő. Mind a feltört, vékony falú koponyatöredékek, mind az egyetlen femur a közepes testméretű, ún. matrisoptimae alakkörbe tartoznak. A HÁZIÁLLATOK HASZNOSÍTÁSA A balatonszárszói neolitikus település gazdasági létalapját a földművelés mellett az állattartás biztosította. A háziállat-állományban a szarvasmarha volt a domináns faj, a többi gazdasági haszonállat lényegesen kevesebb: a juh és a kecske közel harmada, a sertés közel ötöde csak a szarvasmarha mennyiségének. A csontmaradványok anatómiai megoszlásából (304. kép), azok Kretzoi-módszerrel történő testrégiók szerinti csoportosításából (302. kép), il-