Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Dálnoki Orsolya: BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK ÉS ORDACSEHI-BUGASZEG RÓMAI KORI LELŐHELYEK FÖLDMINTÁINAK ARCHEOBOTANIKAI ELEMZÉSE

ARCHEOBOTANIKA 293 háttérbe szorítva a vaskorban még általánosabban termesztett pelyvás búzákat (alakor, tönké, tönköly). A kelta verem domináns gabonája még a tönkölybúza. A rozs is a római korban lesz kedveltebb gabona (talán épp a korai érése miatt?). Egyes hüvelyesekről nehéz eldönteni (általánosan minden történelmi korban), hogy a gabonákat kísérő vegetációhoz tartoztak-e és mint „használható gyomokat" hasznosították, vagy tudatosan termesztették őket. A 3. csoportba tartozó növények: zsióka/szikikáka (Bolboschoenus maritimus), sás (Carex sp.), palkafélék fragm. (Cyperaceae frgm.), cf. fodros lórom (Rumex cf. crispus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), kötőkáka (Schoenoplectus tabernaemontani), káka (Scirpus sp.), póléveronika (Veronica cf. anagallis-aquatica). E csoport fajai kapcsolatban állhattak a kutakat esetlegesen borító káka-/sás-/náddal, vagy odakerülhettek a kútban meginduló természetes eliszaposodás során is. Miután a kutat lefedő tető elégett, beleesett a kútba, ezek a tetőrészek meggyújthatták a már elszemetesedó, eliszaposodó kútban élő vízinövényeket is, amelyek részleges szenülése esetleg épp ezzel magyarázható. A 4. csoportba tartozó növények: hérics (Adonis sp.), nagy ugarpalástfű (Aphanes cf. arvensis), cf. éger (Alnus cf.), borbolya (Berberis vulgaris) (297. kép), fekete mustár/harasztos káposzta/réparepce (Brassica sp. nigra, elongata, rapa), mezei rozsnok (Bromus arvensis), rozsnok (Bromus sp.), fehér libatop (Chenopodium album), pokolvarlibatop (Chenopodium hybridum), apró ujjasmuhar (Digitaria ischaemum), közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), árvacsalán (Lamium sp.), mezei gyöngyköles (Lithospermum arvense), cf. perje/vadóc típus (Lolium typ. cf.), mezei keserűgyökér (Picris hieracioides), lándzsás útifű (Plantago lanceolata cf.), perje (Poa sp.), pázsitfűfélék (Poaceae), gyalog/fürtös bodza (Sambucus ebulus/racemosa), orvosi szappanfű (Saponaria officinalis), zöld/ragadós muhar (Setaria viridisjverticillata), keserű csucsor (Solanum cf. dulcamara), tarlóvirág (Stachys annua), here típus (Trifolium typ.), nagy csalán (Urtica dioica cf.). E csoport növényei szinte mind a gabonatermesztéshez, a szántóföldi vegetációhoz tartoznak. Ezek nagy része feltehetően a gabonák között növekedett, és így azokkal együtt aratták le őket. A másik csoport a szántóföldek szélén (utak mentén, taposásos területeken) lévő ruderáliák közül kerülhetett a termesztett növények közé. Többségükben leginkább meszet kedvelő talajon növő fajok voltak. A gabonák között levő „gyomok" a túlhevített pörkölés során együtt szenülhettek a gabonaszemtermésekkel. Az emberi lakóhelyeken mindig előforduló bodza (Sambucus sp.) is megtalálható a kutakban (298. kép). Az Ordacsehi-Bugaszegen feltárt római kori faláda és a Zamárdiban előkerült kelta kori verem egyértelműen gabona tárolására szolgált. Különböző gabonaanyagaik a különböző korok mezőgazdasági termelésének eltéréseivel magyarázhatók. A faládában tárolt gabonaanyagról elmondható, hogy egyedülálló lelet nemcsak Pannónia, hanem az egész Római Birodalom területéről. Az emberi fogyasztásra szánt búzát és rozst a tartóládával együtt ásták el, azután feltehetően véletlen tűzvész hatására - amely a szomszédos kemencénél vagy a közeli házakban jöhetett létre - a gödröt is nagy hő (de nem nyílt láng) érhette, s így indult meg a szenülés hosszú ideig tartó alacsony hőmérsékleten. Ez konzerválta számunkra a gabonát közel kétezer éven át. Mindezek alapján elmondható, hogy az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán végzett ásatások az archeobotanika szempontjából nagyon szerencsés leletekkel szolgáltak. Bár római kori kutakat korábban is tártak fel, ezekből mindeddig alig voltak ismertek növényi maradványok, a szerkezeti faelemeket kivéve. Az Ordacsehi-Bugaszegen feltárt római kori település mezőgazdasági színvonalát mutatja a faláda szokatlanul gazdag gabonaanyaga. A zamárdi-kútvölgyi-dűlői kelta verem növényi leletei pedig a növénytanilag jelentős, ritka vaskori lelőhelyeinkről való ismereteket gyarapítják. 294. kép Köles (Panicum miliaceum) 295. kép Főzeléklencse (Lens culinaris) 296. kép Bükköny típus (Vicia typ.) 297. kép Borbolya (Berberis vulgaris) 298. kép Gyalogbodza (Sambucus ebulus)