Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Grynaeus András: AZ M7-ES AUTÓPÁLYA NYOMVONALÁN FELTÁRT LELŐHELYEK FAMARADVÁNYAINAK DENDROKRONOLÓGIAI ELEMZÉSE

284 GRYNAEUS ANDRÁS 280. kép Az Ordacsehi-Kis-töltés 544/703. objektumából szár­mazó fák dendrokronológiai adatai töltés lelőhelyen feltárt objektumok közül négynek nemcsak a többi objek­tumhoz viszonyított relatív korát tudjuk megadni, hanem az évszámokhoz köthető abszolút keltezését is. így az 544/703. objektum esetében, figyelembe véve a szijács hiányát, és azt, hogy a legfiatalabb megtalált évgyűrű Kr. e. 207­ben képződött, a fák legkorábbi kivágási időpontjaként a Kr. e. 195. esztendőt határozhatjuk meg (280. kép). Az 1/706. objektum (281-282. kép) esetében fi­gyelembe véve a megtalált szijácsot is, és azt, hogy a legfiatalabb megtalált évgyűrű Kr. e. 290-ben képződött, a fák kivágási időpontját a Kr. e. 290-ben vagy az azt követő esztendőben határozhatjuk meg. Az 546/705. objektum gerendáin a legfiatalabb megtalált évgyűrű Kr. e. 307-ben képződött, így szi­jács hiányában a fák legkorábbi kivágási időpontjaként a Kr. e. 295. esztendő adódik. Balatonboglár-Berekre-dúlő lelőhely 218 éves adatsorát összevetve más, dendrokronológiailag feldolgozott lelőhelyek adataival, kiderült, hogy egyet­len olyan magyarországi lelőhely sincs, amellyel egykorúak vagy részben egykorúak lennének a mintáink, sem a térségben, sem távolabbi területen, sem az ős-, sem a római, sem a népvándorlás-, sem a középkor időszakában. Ugyanezt állapíthattuk meg a Zamárdi-Kútvölgyi-dűló 86 éves adatsoráról is, és a Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyen feltárt római kori leleteket tartal­mazó kútról (B-1189. objektum). így a kutatás jelenlegi állása mellett sem abszolút, azaz évszámokhoz köthető, sem relatív, azaz lelőhelyek közötti megbízható keltezést nem lehetett adni. Mivel a maradványok sok évgyűrű adatát tartalmazták, a kutatások folytatása során rövid időn belül várható, hogy ezek a lelőhelyek is pontosan keltezhetővé válnak. NÖVÉNYZETI KÉP A kutak készítésekor felhasznált faanyag fafaja minden esetben könnyen meghatározható volt. Az Ordacsehi-Kis-töltés lelőhelyen megvizsgált 24 ge­rendamaradvány két kivétellel azonos gyűrűslikacsú szerkezetet mutatott. Az egyes évgyűrűkön belül a nagyméretű szállítóedények a tavaszi pasztában egy-két sorban helyezkedtek el. E jegyek alapján a maradvány fafaját a kocsá­nyos tölggyel (Quercus robur L.) azonosítottuk. A másik két gerenda esetében az egyes évgyűrűkön belül a nagyméretű szállítóedények a tavaszi pasztában több sorban helyezkedtek el. E jegyek alapján a maradványok fafaját a ko­csánytalan tölggyel (Quercus petraea [Mattuschka] Liebl.) azonosítottuk.

Next

/
Thumbnails
Contents