Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Pető Anna-Farkas István: A GEOARCHEOLÓGIA SZEREPE KŐESZKÖZÖK ÉS ÉPÍTŐANYAGOK VIZSGÁLATÁBAN

GEOARCHEOLÓGIA 26 A feldolgozott és bevizsgált eszköz- és anyagcsoportokat részletesen dokumentáljuk, mintapéldányaikat etalongyűjteményben helyezzük el. Hasonló módon járunk el a terepről begyűjtött összehasonlító kőzetanyagok esetén is. Az egyes kőzettípusokon belül az unikális kőzeteknél (pl. szerpentinit) az egyedi sajátságok lehetővé teszik az azonosítást, gyakoribb kőzetfajták esetén viszont az asszociáció uralkodó típusainak együttese ad felvilágosítást a lehetséges származási körzetre vonatkozólag, de nagyobb bizonytalansággal. (Az andeziteknél például még egyetlen vulkáni tömeg esetén is változékony lávafáciesekkel állhatunk szemben, ahol jelentős eltéréseket okozhat a lávatömegen belüli elhelyezkedés, pl. bontottság, kristályossági fok stb. Szedimentek [üledékes kőzetek] esetén a heteropikus-izopikus fáciesváltozások, a litológiai jellegekben kimutatható horizontális-vertikális finom különbségek, valamint a több formációban hasonló kifejlődésben megjelenő képződmények nagy száma fokozhatja az azonosítás bizonytalanságát.) Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az eszközök 50-80 százalékánál anyagfajtánként változó módon jónak mondható az azonosítás lehetősége, míg a fennmaradó hányad esetében igen szeszélyes szórást mutat. A LELŐHELYAZONOSÍTÁS BEMUTATÁSA EGY KONKRÉT PÉLDA ALAPJÁN Az M7-es autópálya építését megelőző régészeti feltárás során kerültek elő Balatonszárszó térségében (Kis-erdei-dűlő) egy középkori templom alapja és építőkövei. A Somogyi-parti-sík és Nyugat-Külső-Somogy kistájak találkozásánál, az utóbbi meridionális hátakkal és völgyekkel tagolt térszínén épült a templom egy hegyhát peremi részén, amely a déli oldalt kivéve meredek, szakadékos peremi lejtőkkel határolódik el környezetétől (255. kép). A mi feladatunk elsősorban a templom építése során felhasznált természetes nyersanyagok, kőzetek petrográfiai vizsgálata volt. Ennek során mintegy 200 db igen változatos méretű építőkövet vizsgáltunk meg, a néhány centiméteres töredékektől a méteres nagyságrendű darabokig. Az előzetes makroszkópi, majd mikroszkópi vizsgálatok során 8 nagyobb kőzettani csoportot tudtunk elkülöníteni, melyek fajtáit és százalékos megoszlását a diagram (256. kép) szemlélteti. Az építőkövek többsége a könnyen és jól faragható, bár kevésbé ellenálló, vízbe hullott, osztályozott szemcsézetű, uralkodóan karbonátos, alárendeltebben zeolitos cementációjú bazalttufából származik. A 257. kép mikroszkópi vékonycsiszolati képén jól látható, hogy a fragmentumokat a cementáló anyag egymástól izolálja. A szemcsék apró, szögletes volta breccsaszerű jelleget kölcsönöz a kőzetnek, de ez csak mikroszkópban figyelhető meg. A salakos, bontott szegélyű, gyakran szabálytalan vagy enyhén gömbölyített bazaltlapillik anyaga gyakran hólyagüreges, irányított szövetű (258. kép), erősen üveges. Földpátlécei tűs kifejlódésűek és folyás szerint orientáltak, ami gyors kristályosodásra utal. Egyes pórusait kalcit, másokat zeolit tölti ki. A mátrix enyhe palagonitos bontást szenvedett, amelyre a halványbarnás szín utal (257. kép). A kőzetcsoport makro- és mikroszkópi jellegzetességei alapján nagy hasonlóságot mutat a Balaton-felvidéken egyenlőtlen eloszlásban és tömegben megjelenő, a felső pliocén vulkáni működés kezdetét jelző törmelékszórás anyagával. Az itt jellemző bazalttufa kúpok közül térben a tihanyi-félszigeti felszíni előfordulás esik legközelebb az általunk vizsgált templom helyéhez (259. kép), így feltételezhető, hogy az épület nyersanyagainak döntő része a Tihanyi-félsziget nyugati részéről származó, jól faragható, viszonylag szilárd nyersanyag, mely többek között a tihanyi műemlék templom altemplomának alapját is képezi, valamint ebbe mélyültek a tihanyi barátlakások is a félsziget északi partoldalában. 256. kép A balatonszárszói középkori templom építőköveinek kőzettípus szerinti százalékos megoszlása