Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Pető Anna-Farkas István: A GEOARCHEOLÓGIA SZEREPE KŐESZKÖZÖK ÉS ÉPÍTŐANYAGOK VIZSGÁLATÁBAN

A GEOARCHEOLÓGIA SZEREPE KŐESZKÖZÖK ÉS ÉPÍTŐANYAGOK VIZSGÁLATÁBAN PETŐ ANNA-FARKAS ISTVÁN AZ ARCHEOMETRIA MINT A RÉGÉSZET SEGÉDTUDOMÁNYA Az archeometria mint határtudomány alapjai csak az elmúlt évtizedekben bontakoztak ki a természettudományok módszereinek robbanásszerű fejlődésével, ami lehetővé tette a régészeti leletegyüttesek mind egzaktabb vizsgálatát. A régészeti tárgyak tudományos igényű feldolgozása az alaki, színbeli, funkcionális stb. bélyegek megállapítása mellett célul tűzte ki a felhasznált anyagok minőségének, összetételének, szerkezetének, származási helyének stb. megállapítását is, melynek révén számos határterület jött létre a régészet és a fizika, kémia, geológia, biológia egyes ágazatai között. Az archeometria számos ponton kapcsolódhat a régészek munkájához, segítségével feltárható és értékelhető az ember és környezetének viszonyrendszere, a felhasznált nyersanyagok azonosítása, a forráshelyek kutatása (252. kép). A 20. század második felétől rohamosan fejlődő természettudományos anyagvizsgálatok lehetővé tették a nyersanyagfajták mind sokoldalúbb jellemzését. A régészeti leletek vizsgálatában így szinte már minden korszerű ásványkőzettani, geokémiai és egyéb, főként fizikai anyagvizsgálati módszer alkalmazására sor került, mind a kerámiák, mind az építőanyagok, fémtárgyak és kőeszközök vizsgálata terén (pl. ICP-MS ritkaelem-vizsgálat, elektronmikroszonda, izotópvizsgálatok, termikus elemzések, metallográfia, radiometrikus korvizsgálatok, paleomágneses és mikropaleontológiai vizsgálatok stb.). A PETROARCHEOLÓGIA METODOLÓGIÁJA ÉPÍTŐKÖVEK ÉS KŐESZKÖZÖK V1ZSGÁIATÁNÁE A makroszkópi-mikroszkópi kőzetmeghatározás módszereit a kőeszközök anyagának petrográfiai leíró jellemzése céljából alkalmazzák. Az alapos makroszkópi vizsgálat során történik a hasonló jellegű, közel azonos geneti-