Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

248 SÜMEGI-BODOR-JUHÁSZ-HUNYADFAIVI-HERBICH-MOLNÁR-TIMÁR 243. kép A Zamárdi-Kiítvölgyi-dűlő és a Tóközi-Berek népvándorlás kori növényzete enyves éger (Alnus glutínosa), valamint a kocsányos tölgy (Quercus robur). A lágyszárú aljnövényzetet alkotó mocsári zsurló (Equisetum palustre), a kígyónyelv páfrány (Ophioglossum vulgatum) jelenléte szintén egy mocsár közvetlen környezetét jelezte. A vízi élettérben uralkodó Concentrysistes mocsári, de bolygatott élettérre utalt. A vízinövényzetet néhány zöldalga szervezet (Botryococcus brauni, Spirogyra sp.) és kizárólag sekély, trofikus vízminőséget jelző mocsári növényzet képviselte, mint a mételykóró, békalencse, békabuzogány (Oenanthe aquatica, Lemna sp., Sparganium sp.). Ezek a pollenadatok azt bizonyítják, hogy már a római kort követően kialakult a tóközi-bereki meridionális mederben ma is látható mocsári-lápi környezet (243. kép). A mocsártól távolabbi szárazabb felszíneket, a meridionális hát lejtőjén található legelők, kaszálók, utak, települések peremén kialakult taposott gyomfelszínek egykori létét jelzi a leggyakrabban előforduló zörgőfű- (Crépis sp.), a réti peremizs- (Inula britannica) és a bogáncs- (Carduus sp.), valamint az üröm- (Artemisia sp.) virágporszemek. A legelők, kaszálók és szántók gyomtársulásainak tagjai. Kisebb mennyiségben jelentkezett a nagy útifű (Plantago major), amely bolygatott termőhelyeken, többnyire a taposott gyomtársulásokban található, míg az egyik domináns gyomnövény, a cickafark (Achillea sp.) száraz gyepekben, kaszálókban, lápokban és mocsárréteken egyaránt előfordult. A kutat kitöltő következő rétegben (242. kép) a fenyők (Pinus silvestris) száma növekedett, de csökkent a mocsári környezetet is kedvelő kocsányos tölgy, és megjelent a mocsár szélén is tenyésző, szárazabb környezetet kedvelő, irtványokon is terjedő közönséges mogyoró (Corylns) is. Ezek az őskörnyezeti adatok azt mutatják, hogy a népvándorláskorban (5-6. században) már jelenlévő mocsár- vagy láprét peremén erőteljes erdőirtás kezdődhetett el. A mocsártól távolabb uralkodó növényzet összetétele az előző mintához hasonló képet mutatott, de a vegetáció egyedszáma és taxonszáma bővült. így a Centaurea (imola) fajokkal, amelyek száraz tölgyerdőkben, homokpusztákon, de útszéli bolygatott gyomtársulásokban is megtalálhatók, akárcsak a fekete üröm (Artemisia vulgaris) vagy a lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium) és az útszéli taposott gyomtársulások tagja, a madár keserűfű (Polygonum aviculare). A fehér libatop (Chenopodium album), mint vetési gyomtársulás alkotó faja, ebben a szintben az egykori földművelés jelenlétét bizonyította. A vízi élettérben eltűntek az algaszervezetek, csak a bolygatott környezetet jelző Concentrysistesek száma emelkedett meg jelentősen.