Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

KÖRNYEZETTÖRTÉNET 247 jedo bükkfa (Fagus) alapján egy csapadékosabb, kiegyenlítettebb éghajlati fázis rajzolódik ki. Az elóbb említett éghajlati fázis a bronzkor végén teljesedik ki, de az emberi hatás következtében két ellentétes hatás érvényesül, a mélyebb, völgyi részeken bükkfa, fűz, nyírfa terjed, bár ez utóbbi emberi hatásra, irtványokon is megtelepedett, míg a magasabb térszíneken megjelenik a dió, elég jelentós mennyiségben (241. kép). Ugyanakkor a gabonákat kísérő gyomnövények, taposást is elviselő gyomok a szelvényeken belül ekkor érik el egyik csúcspontjukat. Ezek szerint a területen a beerdósülést, a kora holocén korhoz képest eltérő vegetáció öszszetételét, a bükk-tölgy, bükk-éger-nyír erdők részleges kifejlődését az emberi tevékenység, a növénytermesztés és az állattenyésztés kiterjedése, a fejlettebb agrokultúra és a növekvő lélekszám okozta. Ugyancsak fontos adatokkal szolgált a Zamárdi-Kútvölgyi-dűlóben feltárt népvándorlás kori kút üledékanyagának pollenanalitikai vizsgálata, mert fontos adatokkal szolgált a Kr. u. 5-6. évszázadban kialakult emberi hatásokról, a növénytermesztés és állattenyésztés hatásairól (242. kép). A kút legmélyebb pontján feltárt üledékréteg sporomorpha (spóra és pollen)-állománya rendkívül gyér fás vegetációt tükrözött vissza a vizsgált terület közvetlen környezetében. A fás növényzetet mindössze néhány fenyő (Pinus silvestris, Picea sp.) és mocsaras, lápos területeken tenyésző fajok képviselték, mint az 241. kép Balatonszemes-Bagódomb rézkori növényzete 242. kép A Zamárdi-Kútvöígyi-dülő és a Tóközi-Berek közötti geológiai keresztszelvény