Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

KÖRNYEZETTÖRTÉNET 245 A meridionális hátak felszínén a fiatalabb löszös rétegek is kifejlődtek, viszont a földművelő közösségek megtelepedésétől kezdődően erőteljes eróziós folyamatok indultak meg ezeken a területeken. így ezek a fiatalabb löszös szintek lepusztulhattak, és csak néhány, kisebb lejtőszöggel jellemezhető hegylábi területen maradtak fenn eredeti helyzetben (BalatonszemesBagódomb, Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Ordacsehi-Kis-töltés), míg más területeken (Balatonlelle-Kenderföld) áthalmozott formában jelentkeztek fedőrétegként. A régészeti feltárások lehetőséget biztosítottak a vizsgált területeken a talajok vizsgálatára, a talajmonolitok kiemelésére, a mikromorfológiai elemzésre is. A jelentős szilikát- és karbonáttartalmú löszös rétegek felszínén a holocén során barna erdei talaj képződött. A feltárások alapján a meridionális hátakon Raman-féle barna erdőtalajok fejlődtek ki. E talajtípus legtipikusabb feltárásait a balatonszárszói Kis-erdei-dűlőben figyelhettük meg (237. kép), ahol a középső neolit kori leletek döntő részben ennek a talajnak а В szintjéből kerültek elő. A szárszói szelvénynél szemcsés szerkezetű, 4,2-4,5% szervesanyag-tartalmú, karbonátmentes, közepesen fejlett, erősen bolygatott és erodált A szint jött létre. А В szintet barnásvörös színű, poliéderes, diós törésű, mésztelen, kőzetlisztben dús (vályog) kifejlődés jellemezte, és helyenként már agyagbemosódás, agyagfelhalmozódás jelei is megjelentek. Ezek az agyagbemosódásos barna erdei talajjal genetikai kapcsolatot tükröző átmeneti talaj-kifejlődések különösen a mélyebb fekvésű, aszóvölgyek felőli peremeken, hegylábfelszíneken találhatók. A löszös alapkőzet és a talajhorizont határán karbonátosodott, az A és а В szint határáról induló biogalériákat lehetett kimutatni. A biogalériák jelentős mennyisége és mérete arról tanúskodik, hogy a területet a földművelést folytató kultúrák megjelenése előtt elsősorban fás szárú vegetáció fedte. Ezt támasztják alá a balatoni pollenelemzések is, amelyek azt bizonyítják, hogy már a pleisztocén végétől a fás szárú növények domináltak a vizsgált területen, és a holocén kezdetétől a lombos fák jelentős térhódítását, lombos erdei környezet kialakulását rekonstruálhatjuk regionális szinten. A lokális erdei környezet egykori kifejlődését bizonyítja a balatonszemesi Bagódombot övező aszóvölgyekben feltárt pollenanyag is. A völgyek alján összegyűlt, holocén során bemosódott üledékből, valamint a balatoni fúrásokból kiemelt minták pollenanalitikai összehasonlító elemzése alapján a következő vegetációfejlődést tudtuk rekonstruálni a Balatonszemes környéki területeken. A kora holocén során zárt, fajokban gazdag erdő borította az egész területet, a mélyebb szintekben, völgyek alján fűz (Salix), szil (Ulmus), a kiemel236. kép Középső pleisztocén tefraréteg a löszben Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő lelőhelyen 237. kép Raman-féle barna erdei talaj-feltárás BalatonszárszóKis-erdei-dűlő lelőhelyen 238. kép Balatonszemes-Bagódomb kora holocén növényzete