Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

244 SÜMEGI-BODOR-JUHÁSZ-HUNYADFALVI-HERBICH-MOLNÁR-TIMÁR 234. kép A Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyen feltárt római kori kút falának geológiai rétegsora A = pannon rétegek В = keresztrétegzett idősebb pleisztocén folyóvízi rétegek С = pleisztocén löszös rétegek D - vízhatású barna erdei talaj ' 1 1 ! 1 ! 235. kép Alsó pleisztocén Mollusca faunát tartalmazó folyóvízi rétegsor a pannon üledékréteg felett a Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyen feltárt római kori kútban tárt folyóvízi rétegsorból kerültek elő. A régészeti ásatások során is jelentős mennyiségű, különböző célból (kerámiakészítés, étkezés), szelektálva begyűjtött Mollusca faunát tártak fel. EREDMÉNYEK A balatonlelle-kenderföldi régészeti ásatás során megtalált római kutak mintegy 7 m mélyen tárták fel a terület földtani képződményeit. A kutak feküjét pannon korú, ciklikus felépítésű, kőzetlisztben és homokfrakcióban dúsabb, valamint agyagosabb üledékes képződmények alkotják (234. kép). A fekü felett vörösbarna színű, vasas, limonit-goethit ásványokkal cementált, Mollusca-héj lumasellát tartalmú homokos kőzetlisztréteg húzódik (235. kép). A rétegből mintegy 3 kg üledéket mostunk át 0,5 mm átmérőjű szitán, és ebből az üledékmennyiségből több ezer, elsősorban törött Mollusca-héjat iszapoltunk ki. Döntő mennyiségben a pannon tavi-tengeri rétegekből áthalmozott csigák és kagylók héjai (pl. Congeria) kerültek elő. Ugyanakkor ebben a szintben alsó és középső pleisztocén korú folyóvízi képződményekre jellemző Corbicula fluminalis kagyló héjai is kimutathatók. Ugyancsak megtalálható ez a Mollusca faj a mintegy 2,5-3 méter vastag keresztrétegzett, kavicsos homokrétegben, amely fekü fölött fejlődött ki (234. kép). A rétegek kifejlődése, a meridionális völgy mérete alapján jelentős vízhozamú, a mai Rábával, Tiszával összevethető méretű folyó alakította ki a vizsgált völgyet, illetve völgyeket, mert hasonló réteget sikerült kimutatni a balatonszemesi völgyben, a kőröshegyi völgynél, valamint a régészeti feltárásokhoz kapcsolódó fúrásoknál a Zamárdi-Tóközi-berek holocén korú rétegsora alatt is. Mivel ezek az alsó és középső pleisztocén korú folyóvízi rétegek a Balaton környékén eltérő tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, feltételezhetjük, hogy differenciált tektonikai mozgás, kiemelkedés és süllyedés egyaránt jellemezte a Balaton környékét a negyedidőszak végén. Kiemelkedő jelentőségűek ezek a meridionális völgyek a területen megtelepedett különböző kultúrák szempontjából is, mert a tó megközelítése, a vízbeszerzés, a vizsgált területen való mozgás lehetőségeit jelentős mértékben meghatározták. A Balaton medre mellett ezek a meridionális völgyek alkotják a helyi és a regionális erózióbázis szintjét, így a völgyhálózat fejlődését, a felszín alakulását is alapvetően meghatározták kialakulásuktól kezdődően. A tektonikusán preformált meridionális völgyek kifejlődését követően a korábban egységes dél-dunántúli pannon rétegekből álló plató részekre darabolódott, és a völgyek közötti platórészek hosszanti hátakká alakultak át. Ezek a posztpannon erózió során kialakult, lekerekített, lapos meridionális hátak megfelelő befogó felszínt alkottak a pleisztocén második felében megindult intenzív porhullás idején, és löszképződés térszíneivé alakultak át. A régészeti ásatások, a löszös hátakon megtelepedett kultúrák lelőhelyeinek feltárása során nemcsak az alsó és középső pleisztocén folyóvízi tevékenységre, hanem a folyóvízi tevékenységet követő középső pleisztocén löszképződésre is igen jelentős adatokat nyerhettünk. Zamárdi-Kútvölgyidűlő régészeti ásatása során olyan löszös rétegeket sikerült feltárni, ahol foltokban, helyenként méteres sávban 3-6 cm vastagságú, narancsvörös színű üledékkel kevert vulkáni hamu (pontos kőzettani megnevezés szerint tufit, vagy korábbi, de pontatlan elnevezéssel tefra) kifejlődését lehetett bizonyítani (236. kép). A tufitszintet tartalmazó löszös rétegben jelentős egyedszámban található Succinea oblonga, Pupilla muscorum és Trichia hispida fajok mellett előkerült a Neostyriaca corynodes néhány példánya is. A Neostyriaca corynodes faj kiemelkedő biosztratigráfiai jelentőséggel rendelkezik, mert a késő pleisztocén löszös rétegekből ez a faj nem került elő, viszont a középső pleisztocén löszös rétegek egyik karakter eleme, mondhatni vezérkövülete.