Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Gallina Zsolt–Honti Szilvia–Kiss Viktória–Molnár István–Németh Péter Gergely–Polgár Péter–Sebők Katalin–Somogyi Krisztina: ORDACSEHI-BUGASZEG

206. kép Kelta fazék 216 GAILINA-HONTI-KISS-MOLNÁR-NÉMETH-POLGAR-SEBÖK-SOMOGYI gombok és egy gömbös fejű bronztû került elő. A férfiviselet tartozékának tekinthetünk egy vaddisznóagyarból csiszolt, két helyen átfúrt csüngőt. A késő kelta falu objektumai két szakaszon (a csomópont nyugati részén és a bekötőút délebbi szakaszán) sűrűsödnek, a kettő között nagyobb leletmentes terület található. Két nagyobb méretű házat (6,2 X 4 m, illetve 5 x 2,6 m) és két kisebb építményt (4,2 X 2,4, illetve 3,8 x 2,6 m) tártunk fel, ezekben a sározott, tapasztott padló és az oszlophelyek utalnak az épületek egykori szerkezetére. A kelták lakóépületei kisméretű, földbe mélyített veremházként képzelhetők el: a két oszlophelybe állították a vastag ágasfákat, amelyek a valószínűleg a talajig lenyúló, tehát a földfelszínre támaszkodó - nyeregtetőt tartották. Esetenként a tartóoszlopok megújítását is meg tudtuk figyelni, vagyis azt, hogy a megrogyott tetőtartó ágasfa mellé vagy azt kicserélve egy újabb oszlopot helyeztek a ház felépítményének megszilárdítása érdekében. A házak körül tárológödrök és vastag kerámiaalapozású sütőkemencék kerültek elő. Az épületekben és néhány gazdag leletanyagot tartalmazó gödörben számos edény töredéke: fazekak (206. kép), besimított díszű tálak mellett a falu lakóinak ruházatáról származó, elveszített ruhakapcsoló tűk (fibulák), üveggyöngyök, csont hajtű és egy díszített bronz nyakperec látott napvilágot (ld. a kelta ékszerekről szóló tanulmányt). A kerámia díszítése és azok a tálak, amelyek peremét olykor kis, gomba alakú rátétekkel (gombokkal) díszítették, a kelták dunántúli megtelepedésének utolsó korszakára keltezik a falu életét. A terület nyugati részén egy római kori, négyzet alakban körbefutó, helyenként kettős árok került elő (a különböző ásatási felületeken 796., 1092-1170. és 1521. objektumszámmal). Az árok által határolt térség mérete É-D-i irányban 120 méter. A kettős árok szerkezete, a belőle előkerült leletanyag és az árok által határolt területen belül előkerült jelenségek azt az értelmezést támasztják alá, hogy az árkok egy átmeneti katonai tábor kerítóárkai. Az általában szabályos, négyzet alakú táborok ismerete alapján arra következtethetünk, hogy esetünkben is hasonlóról lehetett szó; K-Ny-i irányban - a vélhetően szintén 120 m-es területből - azonban mindössze 60 m-es szakaszt tudtunk csak feltárni, mivel az ettől nyugatra eső rész a feltárás határán kívül esik. Az árkon belüli körzetben feltárt, öt sorban húzódó nagyméretű oszlophelyek legalább egy, de inkább két 20 X 20 m

2 alapterületű, vastag facölöpökből épített magtárra (horreum) utalnak. Az utóbbi elengedhetetlen kelléke volt a katonaság számára felhalmozott élelmiszer raktározásának. A tábort a jellegzetes díszkerámia, a kizárólag a rheinzaberni műhelyben készült terra sigillata edények egy szűk időszakra, Kr. u. 150-190/200 közé keltezik (részletesen ld. a sigillata-anyagot értékelő tanulmányt). Elképzelhető, hogy a feltételezett átmeneti tábort ennél rövidebb ideig, csupán a markomann háborúk idején használták, majd felhagyták. Az elhagyott tábor területén a 2-3. században egy nagyobb kiterjedésű, falusias jellegű település létesült, kevés épülettel. Ehhez tartozik a számos tárológödör mellett egy kókemencés épület (ld. 36. kép), kenyérsütő kemencék, tárolóvermek, árkok és különféle gödrök, kutak. A feltárt három kút közül a legnagyobb teljes mélysége 3,4 m volt; az 5 m átmérőjű „kútházban" négyzetes, 100 x 100 cm-es ácsolt kút nyomait találtuk meg. Sajnos a kútdeszkák nyomai nem maradtak meg, csak a függőleges támasztók alsó végei. Érdekes volt megfigyelni, hogy egyik kút alján sem tört fel a víz, ami arra utal, hogy a római korban a talajvízszint - feltehetően a Balaton vízállásának változásával összefüggésben - magasabban volt, mint napjainkban. A kútból szenesült növénymaradványokat lehetett gyűjteni; a növények fajösszetétele nagyjából megegyezett a balatonszemesi római kút anyagával. A második kút betöltésének alsó részében festett kerámiát és üvegedény-töredékeket találtunk; ezt a kutat a betöltés felső részében megtalált teljes lócsontváz és több más állat vázrészei alapján később dögkútként használták. A harmadik kút207. kép Római kori sajtkészítő edény