Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kulcsár Gabriella: ORDACSEHI-KIS-TÖLTÉS

186 KULCSÁR GABRIELLA figyelembevételével a dombvonulat keleti felében folytattuk (II. felület), majd a nyugati oldalon (III. felület) fejeztük be. A lelőhely K-Ny-i határait a dombvonulat aljában mai napig megfigyelhető vízjárta, mocsaras területek jelölték ki. Míg azonban a nyugati oldalon régészeti jelenségeket a ma, illetve különböző korszakokban vízjárta terület legszélén is megfigyelhettünk, addig a keleti oldalon a mocsaras terület vízszintje a régészeti korokban jóval magasabb volt a mainál, és emiatt a vízjárta-mocsaras berek a domb lejtőjének alsó harmadát nem tette tartós emberi megtelepedésre alkalmassá. Ugyancsak a keleti oldalon figyelhettünk meg egy, a domblejtő középvonalán keresztülfutó széles, humusszal feltöltődött mélyedést, melyet több keskeny szondázás alapján egy, a kelta korszak vége és a középkor közötti időszakban feltöltődött természetes teraszként rekonstruálhattunk. Feltételezésünket a mai felszínen készített szintvonalas felmérés is alátámasztotta (173. kép). A lelőhely magasabb területein a humuszréteg igen vékony (10-25 cm) volt, lefelé fokozatosan vastagodott, míg a lejtők aljában az eredeti felszínre ráterült mocsaras-fekete humuszréteg vastagsága elérte a 80-100 cm-t is. A dombhát homokos-löszös rétegeit lefelé agyagos föld váltotta fel. Az objektumok megfigyelését az alacsonyabb területeken megnehezítette, hogy a régészeti korokban időszakosan, különböző vastagságban iszapos hordalék rakódott le a felületen. Általánosan igaz, hogy az intenzív megtelepedésre utaló nyomok a dombtetőn mutathatók ki. Némileg éghajlati és vízföldrajzi változásokat tük272. kép Л lelőhely részlete (I. felület) légi felvételen