Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Honti Szilvia–Németh Péter Gergely–Siklósi Zsuzsanna: BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BALATON BOGLÁR-BORKOM?INÁT

176 HONTI SZILVIA-NÉMETH PÉTER GERGELY-SIKLÓSI ZSUZSANNA borítók, tűzikutya töredékei is előkerült. A leletanyag többsége azonban az úgynevezett házikerámia körébe tartozik, ezek anyaga szemcsés, felszíne elnagyoltan eldolgozott. A hombárok, fazekak mellett ilyen anyagból készültek a nagyméretű fedők, tálak és tálfazekak. Nagy számban kerültek elő a gyapjú fonásakor használt különféle méretű és díszítésű orsógombok, a szövéskor használt agyagnehezékek. Vas- és más fémtárgyat alig leltünk az ásatáson, viszont különleges, díszített csonttárgyat többet is: bemélyített pontkörökkel díszített nyélborítást, áttört díszű lemezeket, amelyeket fadobozra erősíthettek, továbbá díszített csont zablapálcát (164. kép, là. még 28-29. kép). A késő Hallstattkorból lelőhelyünk a legnagyobb feltárt teleprészlet Magyarországon. A késő kelta korból kilenc földbe mélyített házat találtunk. A lekerekített sarkú téglalap alaprajzú, nagyjából K-Ny-i irányítású, különböző méretű házak szerkezete egységes: mindegyiknek a rövidebb oldala közepén egy-egy nagyméretű oszlophely utal a szerkezetre. Az oszlophelyeket több esetben sározással szilárdították meg, különösen, ha az alattuk levő kora vaskori gödrök miatt talajuk laza volt. Némelyik belsejében kisméretű, szabálytalanul elhelyezkedő cölöplyukak a ház berendezésére engednek következtetni. Három háznál megfigyelhettük, hogy az épületet újjáépítették, egy esetben eltérő tájolással és mérettel. A jellegzetes, jól korongolt szürke kerámián kívül az egyik házból korall-, illetve zománcberakásos bronzfibula is előkerült (ld. a kelta fibulákat ismertető tanulmányt). Egy másik házban nagyszámú hálónehezék feküdt egy kupacban. Egy esetben padló alatti kis, külön gödörből teljesen ép edény került elő. Egyes házak a szokásosnál kisebbek, 3x5 m-es, lekerekített téglalap alaprajzúak, a rövidebb oldalon a tartóoszlop nyomával. Mindegyiknek jó minőségű, döngölt-sározott padlója volt. Ezek nyilván nem lakóházak, hanem műhelyek lehettek. Néhány tárolóverem és több kisebb, mély, keskeny, paticcsal telt gödör is előkerült, az egyik paticcsal feltöltött gödörben sok edénytöredék is volt. A gödröket valószínűleg házak omladékaival töltötték fel. Egy mély tárológödörben kerámiatöredékek mellett vaseszköz is napvilágra került. Igen jó állapotban maradt meg egy edényégető kemence, mely Somogy megye első ilyen jellegű építménye. Viszonylag kis méretű, alapterülete 110 x 110 cm, a nyugati oldalon levő tüzelőtere hosszúkás, 150 x 90 cm-es. Az égetőtér mintegy 5 cm vastag, kerek, utólag beépített (tapasztott) lyukakkal tagolt rostélya alatt két párhuzamosan futó, kitapasztott és kiégetett tüzelőcsatorna fut. Oldalfala mintegy 40 cm magasságig maradt meg, igen vékonyan kitapasztott, gyengén átégett. Eszerint a kemencét csak rövid ideig használták (ld. 31. kép). A római korból egy kisebb méretű házat tártunk fel: többször megújított padlójához vegyesen őskori és római kori apró cserepeket, valamint kavicsdarabokat használtak fel. Ez a fajta padlókészítés meglehetősen egyedi a római kori házak esetében. A 2-3. századi telephez két kenyérsütő kemence, egy négyszögletes, sározott aljú építmény, valamint nagy kiterjedésű, É-D-i és K-Ny-i irányú árokrendszer és több tárológödör is tartozott. Az árkok lényegében a 2001-2002-ben feltárt felület teljes hosszában megtalálhatóak, az 1994-95. évi ásatás területére azonban nem terjedtek ki. A nem túl mély (az eredeti felszíntől mért legnagyobb mélységük nem haladja meg a 80 cm-t) árkok néhány esetben metszik egymást, ennek alapján több korszakot képviselnek, azonban egészében egy négyzethálós rendszert alkotnak. Mivel a római telep központja a feltárástól délre található, a kisszámú római objektum a telep külső, gazdasági részéhez tartozik. A terület legmélyebb részén egy 1,20 X 1,20 m-es négyszögletes, ácsolt deszkákkal kibélelt kutat találtunk; az ácsolaton belül l-l támasztóoszlop is volt a négy sarokban (265. kép). A deszkák és a támasztóoszlopok kocsányos tölgyből készültek. A fákat nem sugárirányban vágták ki, hanem a rönk félbevágása (hasítása?) során nyerték, ezért 164. kép Csontból készült dísztárgyak a kora vaskorból