Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Honti Szilvia–Németh Péter Gergely–Siklósi Zsuzsanna: BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BALATON BOGLÁR-BORKOM?INÁT

170 HONTI SZILVIA-NÉMETH PÉTER GERGELY-SIKLÓSI ZSUZSANNA E településnél valamivel fiatalabb időszakból, a középső rézkor végéről származik három, még 1995-ben feltárt urnasír: a szántás miatt erősen sérült urnáknak csak az alja és bennük a hamvak voltak eredeti helyzetben, az urnákat fedő tálak csak töredékekben maradtak meg. Két sír szorosan egymás mellett, a kis korsó kicsivel magasabb szinten, fölöttük került elő. A harmadik sír ezektől messze, 46 méteres távolságra, a késő rézkori sírok mellett helyezkedett el. Urnákként kis fazekak szolgáltak, az egyik ívelt oldalú, kétfülű, a másik kettős kónikus. A töredékeiben megmaradt fedőtálat kettős füllel látták el. A kis korsót olyan, beböködéssel előállított vonalak hálózzák be, amelyekről a kultúra a nevét kapta: Furchenstich, azaz tűzdelt barázdadíszes kerámia. Ezek a sírok a kultúra első magyarországi temetkezései. A rézkor végéről, a badeni és a kostolaci kultúra idejéből telepobjektumok és sírok egyaránt kerültek elő. Az egész felületen elszórtan jelentkező gödrök tárolóvermek és nagy, szabálytalan alakú objektumok voltak, melyek betöltése gyakran alig látszódott a talajban. Egy kelta ház padlója alatt egy kettős kemencét is feltártunk. A két kemencének egyetlen, közös előkészítő, illetve hamusgödre volt. A kemencéket a földfelszín alá ásták, ám felmenő falukat nem tapasztották ki, ezek csak a használat során égtek át. Az egyik tüzelőlapját törött cserépdarabokkal alapozták, erre került az agyagtapasztás, amely 5-10 cm vastagon átégett, s ez a tartós használatra utal. Ezzel szemben a vékonyan átégett réteg alapján a másikat csak rövid ideig használhatták. Formájukból ítélve a kemencéket kenyér-, pontosabban lepénysütésre használhatták. A tüzelőlapon megtalált edények több nagyobb, valószínűleg összeállítható edényhez tartoztak. Az edények között a badeni kultúra késői szakaszára jellemző formák és díszítések figyelhetők meg: kihajló peremű, mély tálak, lapos aljú, magas fülű merítócsészék, kicsi, kerek hasú bögrék, magasan felhúzott, széles szalagfüles korsók és kétosztatú tálak maradványai. Díszítésükre a benyomott pontsor és a bekarcolt háló- és háromszögminta a jellemző. Ezeket a bemélyített díszítéseket némelykor mészbetét tölti ki. Érdekességnek számít - mivel e kultúrában ritkaság -, hogy egy festett táltöredék is előkerült, melyen a peremen húzódó, ujjbenyomkodással tagolt borda alatt, a rombuszokba, illetve hálómintába rendezett díszítés közét helyenként vörös festés borította. A távoli területekkel való kapcsolatok bizonyítéka, hogy egy olyan kettős lencse alakú bütyökkel ellátott töredék is előkerült, mely a romániai cotofeni kultúrára jellemző. Az egyik gödörből felszínre került jellegzetes kostolaci táltöredék pedig már egyértelműen utal arra - a többi edénytípus mellett -, hogy a badeni kultúra itteni települése a kultúra azon időszakára keltezhető, amely már a kostolaci kultúrával egyidős. A telepjelenségektől délnyugatra és északra ugyanebbe a korba tartozó temetkezések is előkerültek, két, egymástól mintegy 100 m-re levő csoportban. 1995-ben három, 2001-ben újabb tíz sírt találtunk, melyek már a kostolaci kultúrába sorolhatók. A kultúrában - mely egy szerbiai lelőhelyéről kapta a nevét - mind csontvázas, mind hamvasztásos rítusú temetkezések ismertek, ám eddig csupán két-három sír került elő egy-egy lelőhelyen (Balatonbogláron kívül összesen 14 a kultúra teljes területéről). így lelőhelyünk jelenleg a kultúra messze a legnagyobb sírszámmal képviselt temetkezési helye. A sírok egy részét közvetlenül a feltárt terület szélén találtuk, így nem zárható ki, hogy itt több sír is volt, másokat a későbbi korok települései pusztítottak el. Az itt előkerült sírok mind urnás-hamvasztásos rítusúak voltak. A sekélyen földbe mélyített sírgödröket folt nem jelezte, ezért - sajnos - többségük a gépi munka során erősen sérülten került elő. A két sírcsoporton belül a rendszer nehezen ismerhető fel. Az 1995-ös három sír (228., 230. és 245. sír) egymástól 2,5 m, illetve 5 m távolságra helyezkedett el. 2001-ben nyolc sírt találtunk eredeti helyzetben, két további sír távolabb, későbbi gödrökbe beleszórva került elő (652., 754., 957., 958., 959., 960., 961., 962., 1022., 1215. sírok).