Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Honti Szilvia–Németh Péter Gergely–Siklósi Zsuzsanna: BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BALATON BOGLÁR-BORKOM?INÁT
BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BAIATONBOGLÁR-BORKOMBINÁT HONTI SZILVIA-NÉMETH PÉTER GERGELY-SIKLÓSI ZSUZSANNA A lelőhely neve: Balatonboglár-Berekre-dülő (M7/S-24), BalatonboglárBorkombinát (M7/S-25) A feltárt terület nagysága: S-24: 32 900m 2 , S-25: 28 000 m 2 A feltárás ideje: 1979,1981,1994-1995, 2001-2002 Az előkerült objektumok száma: S-24: 1600, S-25: 1200 A lelőhelyen megtalált korok: középső és késő rézkor (Balaton-Lasinja-kultúra, tűzdelt barázdadíszes kerámia kultúrája, bolerázi csoport, badeni kultúra, kostolaci kultúra), kora bronzkor (kisapostagi kultúra), késő bronzkor (halomsíros kultúra, urnamezős kultúra), kora vaskor (Hallstatt-kultúra), késő vaskor (La Tène D), római kor (2-3. század), Árpád-kor Ásatásvezető: Honti Szilvia-Költő László-Németh Péter Gergely (1994-95); Honti Szilvia-Németh Péter Gergely (2001-2002) Közlemények a lelőhelyről: Honti 1981; Honti-Németh-Költő 1988; Bondár 1996; Bondár-Honti-Kiss 2000, 94-95; Honti et al. 2002, 28-30; Honti et al. 2004; Siklósi 2004 A lelőhely a Jamai-patakot kísérő, nyugatra néző, kelet felé enyhén emelkedő, több kiemelkedéssel tagolt lejtőn helyezkedik el. Északi része fölött már a mai Balatonboglár házait és kertjeit találjuk, dél felé 2 km hosszan húzódik a patak mentén, legszélesebb részén 600 m. A lelőhely a Lengyeltóti-Balatonboglár közötti út mindkét oldalára kiterjed, a nyugati része felöleli a Zingerdúlőt (északon), a Berekre-dűlőt (középen) és a Kiskúti-dűlót (délen). Az úttól keletre eső része már a Kakashegy nyugati lejtője, a Balatonbogiári Borkombinát mellett. A lelőhelyen 1975-1980 között több késő bronzkori urnasír került elő. 1979-ben a Borkombinát mellett szennyvízcsatorna ásása közben egy késő rézkori sír (bolerázi csoport) mentésére került sor. 1981-ben Honti Szilvia végzett kisebb leletmentést a településen. A nyomvonaltól délre mintegy 150 m-re Bárdos Edith tárt fel 1989-ben 10-11. századi sírokat. A feltárások során a lelőhelyen változatos terepviszonyokat találtunk: a Jamai-patakot övező mocsár mentén É-D-i irányú, dél felé kiszélesedő, lösz
