Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Marton Tibor–Serlegi Gábor: BALATONLELLE-KENDERFÖLD

BALATONLELLE-KENDERFÖLD 145 tünk fel, nem láttuk nyomát sem hirtelen pusztulásnak, sem pedig szisztematikus felszámolásnak. Legfeljebb a telep szerkezeti súlyponteltolódásával számolhatunk, ugyanis a késő vaskori leletanyag főként a felület délkeleti és délnyugati részének objektumaiból került elő. Ezzel szemben az északkeleti és a középső részeken a római leleteket tartalmazó gödrök domináltak, valamint a délnyugati oldalon megfigyelhető volt, hogy a későbbi árkok és beásások korábbi objektumokat vágnak át, mindebből azonban a telepet érintő lényeges változásokra nem következtethetünk. Teljesen más településképet mutat a római kori megtelepedés második fázisa. A lelőhely középvonalában egy nagyjából É-D-i irányú természetes eredetű, geológiai süllyedés található. Ezen a részen a talajerózió és a mezőgazdasági művelés megkímélte a telep történeti rétegződését, így a szántott talajszint alatt egy néhol 20-30 cm vastag, Kr. u. 4. századi réteget észleltünk, amelyből több mint kétszáz darab késő római érme, a korszak jellegzetes, mázas kerámiatöredékei, valamint nagyszámú római tégla került elő. Mindez azt bizonyítja, hogy a települést a római uralom utolsó korszakában ismét lakták. Jelentős mennyiségű fémsalakot, továbbá öntőcsapokat, fém szerszámokat, ékszereket tártunk fel ebben a rétegben, ami arra utal, hogy a telepen ebben az időszakban fémmegmunkáló műhely is működött (132-134. kép). (A külön tanulmányban részletesen bemutatott bronz ládikaveret is ebből a rétegből került elő.) Ezt a réteget már korábban is megfigyelhettük az erózió által jobban érintett felületrészeken, a nagyobb méretű objektumok megsüllyedt betöltésének legfelső rétegében. Ezekből a megfigyelésekből kiindulva levonhatunk néhány településtörténeti következtetést. A provincia alapítását követő időszakban az elsődleges - a bennszülötteket is érintő - római intézkedések főleg a stratégiailag fontos területekre terjedtek ki. Drasztikus megoldásokhoz - esetenként törzsek teljes lakosságának áttelepítéséhez - csak azokon a területeken folyamodtak, ahol az őslakosság a legnagyobb ellenállást tanúsította a tartomány meghódításakor. Ezzel szemben a provincia belső területein a római uralom kialakulásának és megszilárdításának menetéről konkrét forrásaink nincsenek. A lelőhelyek tanúsága alapján úgy tűnik, hogy a római hódítást követően a Pannónia belsejében élő őslakosság életformájában, gazdálkodásmódjában, településszerkezetében mélyreható változások nem következtek be. Használati eszközeiket is csak fokozatosan cserélték fel a római kereskedelem idővel ezeket a területeket is elérő befolyásának hatására. Ebből következik, hogy lelőhelyünkön is csak a Kr. u. 2. század közepétől tűnik fel a jellegzetes római leletanyag. A római áruk megjelenésében nagy szerepe lehetett a kutatás által már régen feltételezett, ám egyelőre még nem lokalizált, a Balaton déli oldalán vezető ró133. kép Római kori hronzfibulák 134. kép Bronz piperekanálka