Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Marton Tibor–Serlegi Gábor: BALATONLELLE-KENDERFÖLD

BALATONLEUE-KENDERFÖLD 143 A balatonlellei leletanyaggal megegyező leletek ismertek a környék, valamint a Kis-Balaton körzetének kutatásai során feltárt késő vaskori telepekről is. Ezeknek a településeknek az egyik legszembetűnőbb objektumcsoportját a félig földbe mélyített gödörházak alkotják (230. kép). Jellegzetes téglalap alakú gödreik általában 4-4,5 m hosszúak, szélességük átlagosan 3 m. Az esetek túlnyomó többségében a keskenyebbik oldalak közepe táján egy-egy mély oszlophely figyelhető meg - ezeknek a házaknak a tetőszerkezetét a rövidebbik oldalakon álló oszlopokon nyugvó vízszintes gerenda (szelemen) tartotta. A nyeregtetős kunyhó homlokzati oldalát valószínűleg vékonyabb ágakra rögzített vesszófonatból készíthették, amelyet agyagtapasztással borítottak. Erre utalnak a házak betöltésében és a közelükben lévő gödrökben talált vesszolenyomatos paticstöredékek is. Ennek az épülettípusnak egy másik változatánál nemcsak a ház rövidebb oldalainak közepén található cölöplyuk, hanem a gödör szélein további - általában négy vagy hat - kissé ferde irányú oszlophely is megfigyelhető. Az ilyen típusú építmények nagyobb számban ismertek a Kárpát-medence kései vaskori lelőhelyeiről, valamint Pannónia provincia északi szomszé129. kép Szarvaskoponya késő vaskori gödörben 130. kép Félig földbe mélyített házak gödrei