Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Marton Tibor–Serlegi Gábor: BALATONLELLE-KENDERFÖLD

140 MARTON TIBOR-SERLEGI GÁBOR A beásásokból előkerülő leletanyag alapján arra következtethettünk, hogy a terület már az őskor folyamán, valamint a római hódítást közvetlenül megelőző és az azt követő századokban is lakott volt. A leilei lelőhely területén legkorábban a lengyeli kultúra népe telepedett meg, amely a kései neolitikum idején, Kr. e. 4700 körül élt e vidéken. Telepeik szerkezete a Balaton környéki régióban még csak kevéssé ismert. A balatonlellei lelőhelyen csak elszórtan elhelyezkedő gödrök láttak napvilágot, a belőlük előkerült leletek azonban a lengyeli kultúra jellegzetes emlékanyagának tekinthetők. A csőtalpas tálak, a finoman kidolgozott, élesen kettős kónikus, tölcséres nyakú edények töredékei mellett a durvább kidolgozású, kaviccsal soványított anyagú tálak darabjai is előkerültek. Az edénydíszítés legfontosabb elemei a jellegzetes gömbös bütyökdíszek, de gyakori az égetés utáni vörös festés is. A leletek között pattintott kőeszközök, csonttűk és egy Spondylus kagylóból faragott karperec töredéke is szerepel. A kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci-kulttíra kerámialeletei is több objektumban előfordultak. A seprűdíszes fazekak oldaltöredékei és az ívelten kihajló, tagolt peremtöredékek mind a kultúra jellemző formakincsét példázzák. A legnagyobb számban előkerült őskori telepjelenség viszont már a kora bronzkor végére keltezhető kisapostagi kultúrához köthető. Települési objektumaik több, egymástól nagyobb távolságra elhelyezkedő csoportot alkottak, elsősorban a feltárt terület északnyugati részén. A gödrök egy részét - a többi őskori beásáshoz hasonlóan - a római kori település bolygatta, de az előkerült leletek, kerámia- és órlókőtöredékek egyértelműen utalnak e kultúra jelenlétére. A legjellemzőbb kerámiadíszítési eljárások a seprűdísz és a perem alatti, leggyakrabban mészbetéttel kitöltött, ún. tekercselt pálcikás díszítés, amelyet gömbös testű, tölcséres nyakú bögréken alkalmaztak. Biztosan a kisapostagi kultúrához sorolható a feltárás nyugati végében feltárt öt zsugorított, É-D-i, illetve néha ellentétes tájolású temetkezésből álló sírcsoport is. Az egyik sírból a már említett bögretípus is előkerült, míg egy másik halottat a valószínűleg geológiai rétegekből kibányászott „agyarcsiga" (Dentalium) vázából készült gyöngysorral együtt temettek el, mely a korszak 124. kép A lelőhely részlete légi felvételen