Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Honti Szilvia–Márkus Gábor: EZÜSTFIBULÁK BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREKBŐL

BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK 137 mezre és a felhúzott bordás gombokra azonban az ismert emlékanyagban eleddig nem leltünk párhuzamot. Sajátos a gyöngysor keretezésű rugólemez középmezőjében található négyzetes rácsminta is. A fibulapár egyedei ugyan megtévesztésig hasonlóak, ám a díszítés részleteit tekintve mégis számos eltérést fedezhetünk fel. Ebből arra következtethetünk, hogy nem azonos öntőformával készülhettek, bár a többitől eltérő robusztus kivitele az utólagos megmunkálásnak is szabadabb teret engedett. A fibula tengelyében található gombot egy, a fibula testével egybeöntött tüskére húzták fel, majd egy apró, lemezből hajlított és a tüskére szorított gombbal zárták le. Hasonlóképpen jártak el a két oldalsó gomb esetében is, annyi különbséggel, hogy itt a gombokat a rugótekercset tartó tengely két végén helyezték el. A rögzítésnek köszönhetően a bordázott gombok nyilván szabadon elforoghattak a tüskén. Érdekes kérdést vet fel a fibulák rugószerkezetének vizsgálata. Jelen állapotukban a fibulák tűszerkezete vasból készült, ám ez nagy valószínűséggel utólagos javítás következménye, eredetileg bizonyosan a fibula anyagával azonosan, ezüstből készült. A többi fibulától eltérően ennek a típusnak az esetében nem két, a fibula szélén található átfúrt fülbe helyezett tengely tartotta az alsó feszítésű rugót. A fibula tengelyében, a rugólemez hátoldalán, annak teljes hosszában található az a 6 mm magas öntvényborda, amely a rugószerkezetet tartotta. Ennek tüzetesebb vizsgálata egyértelművé teszi, hogy a fibula eredetileg kettős rugótekerccsel készülhetett és ötgombos kivitelű lehetett. Ilyen kettős rugókarú fibulákat - lemezes kialakításban - az 5. század közepére keltezhető gót emlékanyagban is ismerünk. Mindkét fibulánál a javítást követően alakíthatták ki a jelenlegi, háromgombos formát. A nyersanyag értékének emelkedését ékesen bizonyítják az öt azonos típusú (267., 268. és 269. sír) fibula hátoldalán megfigyelhető, öntés utáni megmunkálási nyomok, amelyek tanúsága szerint az utolsó gramm szükségtelennek ítélt ezüstöt is igyekezett megmenteni az egykori ötvös. Ez a „könnyítés" a 268. sír egyik példányánál annyira tökéletesen sikerült, hogy a fibula rugólemezén található meanderdíszítés egy mélyebb részén mintegy másfél milliméteres lyuk is keletkezett. Az említett fibulák anyagtakarékos kivitele erősen elüt a 150. sír fibulájának masszív kialakításától. Ez, valamint az a tény, hogy a szükségessé váló pótlásokat vasból készítik (a 150. és 267. sír fibulájának tűszerkezete), nyersanyagellátási zavarokról vagy a közösség elszegényedéséről tanúskodik, és elképzelhető, hogy ebből időrendi következtetések is levonhatók. Másodlagos beavatkozás nyomát találhatjuk a 267. sír fibuláján is. Ennél a darabnál a rugószerkezet tengelye ugyan ezüst, de a spirál és a tű vas. Ez még a darab földbe kerülése előtt letörhetett, ezért vált szükségessé a láb átfúrása. A csecsemőkorú gyermek ruhájára tehát valószínűleg felvarrták a fibulát. 122. kép A 150. germán sír ezüstfibuldi