Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Bondár Mária–Honti Szilvia–Márkus Gábor–Németh Péter Gergely: BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK

BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK 131 kapcsolódnak. Bajelhárító amulettként viselte a 150. sírban fekvó középkorú nő azt az ezüstabroncsba foglalt, ékszerművességi szempontból értéktelen követ, amely a derekáról lógó szalagra volt felvarrva, és minden bizonynyal hasonló mögöttes tartalmat kereshetünk az ugyanott talált két féldrágakő (kalcedon)gyöngy esetében (116. kép). Ezek viselete a nyugati germán világban általánosnak mondható. A 268. sírban totemisztikus hiedelmek nyomát őrzi a gyöngyök közé fűzött szarvasszemfog. A 267. sír csecsemőkorú gyermeke mellett talált apró ezüst félhold alakú csüngő (lunula) a hagyományos germán hitvilághoz erősen kötődő szimbólum, mellyel szintén gyakran találkozunk a sírokban. A szemesi-berki temetőt megismerve felmerül a kérdés, kik és mikor temetkeztek a sírokba. A leletanyag és a sírok belső összefüggéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy egy-két generáción, 25-50 éven keresztül temetkezhettek ide. Az ismertetett temetkezési szokások a temető használatánál sokkal szélesebb korszakra jellemzőek (4-6. század), a tárgyak egy része viszont alkalmas a pontos időrend megállapításához. Ilyenek azok az általános divattárgyak, illetve viseleti szokásuk, amelyek az 5. század 1. felében (a hun korban) jelentek meg, de rövid idő alatt egész Európában elterjedtek. Ezek egyes típusai etnikumtól független divatcikként az 5. század folyamán végéig használatosak, amint a 268. sír sokszöggombos arany fülbevalói és ezüst övcsatja, valamint a 150. sír ezüst cipőcsatjai. A gyűrűk, és ezen belül különösen a fejesgyűrűk, római hatásra jelennek meg a germán világban a 4. század végén. Feltétlenül római készítménynek kell tartanunk a 150. és a 267. sírban talált bordás aranygyöngyöket, míg a 149. sír gyorskorongon készült edénye érdekes pannóniai kapcsolatra utal. Intercisa/Dunaújváros római erődjének legfelső pusztulási rétegéből (5. század eleje) ismerjük pontos párhuzamát, s keleti gót környezetből (5. század közepe) is került elő hasonló edény. A Kárpát-medencei leletanyagban egyedülállóak a szemesi temető fibulái. A hasonló fibulák európai elterjedése egyben utal viselőik etnikumára is; a mai Svájc és Dél-Németország határterületén élő nyugati germán alemannok hagyatékához tartoznak. Ezeknek a fibuláknak a feltűnése az 5. század 2. feléből származó Kárpát-medencei emlékanyagban számos kérdést vet fel. A temetőben fibulával eltemetett két nő és két gyermek egyéb etnikumjelző tárgy hiányában, továbbá ezen fibulák kizárólagos alemann környezetben 118. kép A 268. sírban feltárt ékszermellékletek és viseleti tárgyak