Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Bondár Mária–Honti Szilvia–Márkus Gábor–Németh Péter Gergely: BALATONSZEMES-SZEMESI-BEREK

128 BONDÁR MÁRIA-HONTI SZILVIA-MÁRKUS GABOR-NÉMETH PÉTER GERGELY 225. kép A germán temető sírjainak elhelyezkedése elő, valamint köles, zab, árpa, rozs, lencse, cicorlencse. A termesztett növények mellett más, az akkori környezethez tartozó növénymaradványok, gyomok is megőrződtek (Id. az archeobotanikai tanulmányt, 289. oldal). Egy félkörös záródású ároknak csak egy része esik a nyomvonalba, valószínűleg mezőgazdasági jellegű építmény (karám?) lehetett. További két árok is előkerült a környékén, de ezek is kifutnak a feltárás területéről, ezért funkciójuk nem határozható meg. Három, 3x6 m-es cölöpszerkezetes építmény is a római korba keltezhető, ezek is a település gazdasági célú építményei közé sorolhatók. Néhány, általában kevés leletanyagot tartalmazó, amfora alakú tárológödör mellett egy nagyobb, szabálytalan alakú római kori gödör is előkerült, felső részén padló maradványaival. Eredetileg mély tárolóverem lehetett, majd ennek feltöltése után egy földfelszínhez közeli építménnyé alakították. Házakat és kemencéket nem találtunk, ennek oka az lehet, hogy a nagy kiterjedésű római kori telepnek csak kis része esik a nyomvonalba. A telep központi része a terepbejárási adatok szerint a nyomvonaltól északra lehetett. Nagy jelentőségű az a kora népvándorlás kori temető, mely a lelőhely keleti részén a vízparttól 2-300 m-es távolságban került elő. Fontos, hogy a temető teljes egészében feltárt és a sírjai bolygatatlanok, hiszen ebből a korszakból a Kárpát-medencében jobbára csak temetőrészleteket, illetve szórványos sírleleteket ismerünk, s a korabeli sírrablás miatt gyakran hiányosak a síregyüttesek. A sírmellékletek teljessége lehetőséget nyújt arra, hogy a temetőt használó közösség szociális és társadalmi viszonyairól is képet alkothassunk. A temetőt létesítő germán népesség - a leletanyag tanúsága és a sírok belső összefüggései alapján - egy bő emberöltónyi ideig élhetett a szemesi határban, és az 5. század utolsó harmadában temetkezett erre a helyre. A temetőben, két sorba rendezve, összesen 14 sírt tártunk fel (115. kép). A Ny-K-i irányítású sírokban a halottakat azonos módon, nyújtott testhelyzetben, a kezeket szorosan a test mellé helyezve temették el. Ez arra enged következtetni, hogy az elhunytakat - hasonlóan a korszak más temetőihez - koporsóba fektetve vagy gyolcsba tekerve helyezték sírba, igaz, ennek konkrét régészeti nyomát jelen esetben nem találtuk meg. A temetőben azonos arányban találunk felnőtt- és gyermeksírokat. Ez utóbbiak közül öt csecsemőkorú lehetett, kettő pedig 10-14 év közötti fiatal. (Két sír esetében csak a sírgödör mérete alapján lehetett erre következtetni, mivel a csontok elporladtak. Ebben semmi meglepő nincs, mivel a kisgyermekek csontjai kevés kalciumot tartalmaznak, és ezért ritkán vagy csak részben