Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Sebők Katalin: EMBERÁBRÁZOLÁS BALATONSZEMES-BAGÓDOMBRÓL

120 SEBŐK KATALIN Az egyik bemutatott darab ülő emberalakot ábrázoló körplasztika töredéke (106. kép). Pelyvás soványítású, homokos agyagból készült, rosszul égetett, foltos szürke-barna felületű, töréseinél porózus, fekete. Az alak teste ovális átmetszetű, hengeres, a mellkas vonalánál kissé kiszélesedik és ellaposodik; a karok és a fej letörtek. A lábak szintén hiányoznak, a lábcsonkok derékszögben előrenyúlva kapcsolódnak a test aljához; az alak fenékrésze és a combok alja sík felületet képeznek, melyen az alak „ülhetett". A mellkasrészen található sérülés az alak ölében tartott nagyobb tárgyra, pl. mély tálra utal. A szobor felületét széles, mély bekarcolások díszítik: a háton annak arányait követő halszálkaminta, a derék alsó részénél függőleges vonalkák; a lábakon egy-egy lefutó vonal kezdete figyelhető meg. A másik kisplasztika-töredék emberi fejet ábrázol. Anyaga, soványítása és égetése megegyezik a fenti töredékével. A vastag, hengeres nyak bunkószerű megvastagításával képzett fejen állvonal nem jelölt; az arc közepéből kinyúló, kör alapú csúcsos bütyökkel jelzett orr fölött két kisebb, csepp alakú beböködés jelzi a szempárt, alatta rövid, vízszintes vonalka a szájat. A halánték és a fej hátsó része hiányzik, bal oldalon megfigyelhető a hajviselet bekarcolással, esetleg apró, elsimított rátétekkel való jelölése. A 461. gödör, melyből mindkét töredék előkerült, a telep korábbi időszakához, azaz a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája legelső fázisához tartozik. Egyetlen, azonos korú objektummal áll kapcsolatban, anyaga más korú leletekkel nem keveredhetett. Bár a fej és a torzó összetartozása a törésfelületek kopottsága miatt csupán valószínűsíthető, az anyag, a kiképzés és az égetés technikájának egyezései mellett számos párhuzam is e feltevés mellett szól: hasonló típusú kisplasztikák ismertek Bicske és Szólád egykorú telepeiről. A típusból ismert daraboknál az ábrázolás részleteinek nagyfokú egyezése - a testtartás, az arc kiképzése, a hajviselet és a hát karcolt halszálkadíszítése - egy meghatározott (fiktív vagy valós) személy többszöri megjelenítésére utalnak, s jóllehet a balatonszemes-bagódombi töredéken nincs az alak nemére utaló biztos jelzés, a párhuzamok alapján okkal feltételezhetjük nő voltát. A mellkasrészen található sérüléshez hasonlót figyelt meg Makkay János a nagyobbik bicskei plasztikánál, s szintén arra a következtetésre jutott, hogy az alak gyermeket vagy kis tálat tarthatott ölében. Az utóbbi lehetőség esetünkben valószínűbb, s a töréseknél maradt csonkok iránya olyasféle „egybeépített" megoldást sejtet, mint amilyet a valamivel későbbi, a Sopotkultúra becsehelyi telepéről ismert idolplasztikánál láthatunk. A balatonszemesi lelethez hasonlóan önálló körplasztika a Szóládról ismert torzó; mindkét alak külön álló, esetleg más (szerves?) anyagból készített széken, „trónon" ülhetett. Makkay J. feltételezése szerint a Bicskén talált két ábrázolás edények vállára „ültetett" applikáció; nem kizárt azonban, hogy ezek alsó részén a zsámoly és a lábak együttesen megformált, „kentaur"-típusú megoldásáról van szó. A lábakat és a hátat díszítő bekarcolások jelölhetik a ruházatot, ékszereket (pl. a bicskei és szóládi alakok nyakában lévő egy vagy többszörös V alakú vonal), de utalhatnak tetoválásra, egyedi, alkalomszerű festésre is. A tárgyak funkciójára vonatkozóan igen keveset mondhatunk. Az ábrázolás egységes volta lehetne akár divathullám következménye is, mégis valószínűbb, hogy valamely, az ilyen típusú figurákat készítő népesség közösségi tudatának szintjén létező, határozott alak - talán közös ős(anya) vagy valamely természeti erő, jelenség perszonifikált megjelenítéseiről van szó, s e tárgyak nem csupán gyermekjátékok. Erre utal az egyes példányok közötti igen kis eltérés és a típus viszonylag hosszú élete (ld. a balatonszemes-bagódombi telep hasonló megoldású, a keszthelyi csoport korára tehető fejtöredékét, 202. kép). A két bicskei töredék (lakó)házakból került elő, a balatonszemesi lelet egy ház közvetlen közeléből; feltételezhető, hogy használatuk a ház és